G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

G. Merva Mária: Negyvennyolc a ponyván

A szerzői öntudat megnyilatkozásának tekinthetjük, hogy elmeszüleményét minden különösebb kétely nélkül a tudomány fogalomkörébe tartozónak vélte. Sárvári Samu 1848 című verses művében sorolja a példákat, hogy történelmünk során kik voltak azok a magyarok, akik az osztrákok áldozataivá váltak. Majd a borzalmak sorolása közben megjegyzi, hogy: „Csak azoknak van ezekről tudomása, A kiknek a magyar történelem van a birtokába" Szívesen tetszeleg a felvilágosult népnevelő pózában, egészséges öntudattal élve meg a ponyva kultúraterjesztő küldetését. A ponyvaszerzők saját életkörülményeik megörökítését is szükségesnek tartották, Kossuth Lajos vagy az aradi tábornokok életrajzával párhuzamosan írták a sajátjukat is. Hazafi Veray János így fejezte be egyik versét: „Ne engedjünk a negyvennyolczból tartsuk szivünkben emléknek Folytattatik, irtam szomorodott szívvel 1894. április 3-ikán, országház-utcza 5. sz. ideiglenes lakásban a várban Budán." Vasvári Kovács György, A halálra ítélt 48-as honvéd az olmiiczi börtönben című ponyvafüzet szerzője magáncélokra kívánta fordítani kiadványának bevételét: „Ara 10 krajczár. Felül fizetések köszönettel fogadtatnak. A tiszta jövedelem egyetlen fiam fölnevelésére fordittatik." Hazafi Veray János viszont Tündér-versfüzér-lomb (Budapest, 1880) című füzete végén annál több közcélt jelölt meg: "A jövedelemnek egy része hazánkban ínségre jutott családok, Petőfi Sándor költőnk szobrára és a 48és 49-ki rokkant honvédek menháza javára lesz fordítva." A 48-as tematikával természetesen nemcsak tanulatlan, az írásbeliség alacsony fokán álló szerzők foglalkoztak, de értelmiségiek is. Közülük a legjelentősebb és legtermékenyebb Tatár Péter volt. Eredeti nevén Medve Imre (1817-1878), jogi végzettséggel rendelkezett, Kossuth alatt minisztériumi tisztviselőként, élete utolsó éveiben pedig irodatisztként dolgozott a honvédelmi minisztériumban. 1857-től a Tatár Péter regekunyhója című sorozatban hihetetlen termékenységgel ontotta verses dolgozatait. Halálakor egy nekrológban írták róla: „... ha Jókai dekameronjának akadt vagy 50 előfizetője, Arany verseinek szintén annyi: - se baj! Tatár oly publikumnak örvend, mely azon nyirkosán, s még nyomdafestéktől illatozón szagolja műveit. Pedig azok Bagó-kiadások."(Ti. Bagó Márton nyomdájában készültek.)

14 Tatár Péter a szabadságharc felidézésével példát akart állítani a nemzet elé, hogy tudja: hasonló történelmi szituációban hogyan kell viselkednie. Petőfi és Jókai iskolatársa volt a pápai református kollégiumban az a Roboz István (1828-1916) költő, hírlapíró, aki a Kossuth imája a kápolnai csatában 68