G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

G. Merva Mária: Negyvennyolc a ponyván

elesettek fölött című rendkívül népszerű, számos nyelvre lefordított ponyvaművet írta, melyet sokáig Kossuthnak tulajdonítottak. A ponyvatörténetek a néptömegek spontán történetszemléletét fejezték ki. Ebben a szabad, ösztönös történetfelfogásban jól megfért egymás mellett az ellenség és a barát, összebékült a szabadságküzdelem és annak elnyomója, némely szerző együtt éltette az aradi tábornokokat és az őket kivégeztető királyt. Sáromberki Berekméri György volt honvéd, szabadságharcos önkéntes írta a Honvéd-dal című versében: „A hazának, a királynak esküvénk, Czudar ember, ki megszegi esküjét, Jó ember a mi királyunk Ferdinánd, Magát trónját, védelmezzük egyirán!" Ki hát az ellenség ? — kérdezzük ezek után. „Egy istenem, egy életem, egy hazám! Országom a félvilágért nem adnám: Nem is veszi azt el tőlünk semmi rácz, Orosz, ilyr, sokacz, holmi Suplikác." Nemzetffy Székely Gerő a „nép felbuzdítására" írott és árusított Hazafias felhívás és buzdító szózat! Felköszöntő a szobornál című versében olvashatjuk: „Éljen a haza, éljen a király, éljen az ezeréves alkotmány és az ötven éves magyar szabadság." Tornyai Jánosnak A magyar szabadság küzdelem 50 éves évfordulója emlékére kiadott füzete borítóján az szerepel, hogy: „írtam a 13 aradi vértanú szobránál Aradon", alatta pedig „Isten áldd meg jólelkű királyunkat!" "Isten után a hazám és királyom / Ezt tisztelem, amazt pedig imádom." A magyarok lelkületének erre a skizofrén vonására mutatott rá Sárosi Gyula is az Arany trombitában, amikor a magyar huszárok szerepét méltatta az olaszokkal küzdő osztrák császár megmentésében: „Azt hittétek, hogy ezt a hűség diktálja, Mert az osztrák császár magyarok királya. Ti pedig a királyt mindig imádtátok, Mit nyertetek érte? később meglátjátok." A leegyszerűsített képlet 48-cal kapcsolatban az volt a ponyvairatokban, hogy a magyarok a szabadságért harcoltak 1848-ban, de árulás történt, és ezért harcuknak el kellett buknia. Kossuth apánk volt az a lángeszű magyar, aki fölemelte a népet és az országot, és Görgey volt az, aki mindezt elárulta. Ahogy a Kossuth Lajos bujdosása című anonim szerzemény fogalmazza: (Az idegen nemzetek) 69