G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Szűcs György: Az 1848-49-es emlékművek és az aradi Szabadságszobor

több magasrangú tiszt "fejébe került". 1892 végén Ferenc József megkoronázásának negyedszázados évfordulóján, a Zala György-féle Honvédemlék elkészülésekor történt ugyan egy bátortalan kísérlet a két emlékmű „kibékítésére" - az illetékesek javasolták a két szobor egyidejű megkoszorúzását -, de a kísérlet kudarcot vallott, s közvetve Szapáry miniszterelnök menesztéséhez vezetett.

2 A függetlenségi érzelmű polgárok véleményét jobban kifejezte Szeless Adorján radikális hírlapíró, aki 1895 tavaszán - valószínűleg Kossuth temetésének első évfordulóján felindulva - Alfred Nobelnek a kiegyezéssel véletlenül egyidős találmányával, dinamittal megpróbálta felrobbantani. Végül 1899-ben királyi gesztusként a budai Hadapródiskolába szállították.

3 A kiegyezéssel elhárultak az akadályok, hogy a főváros köztéri szobrokkal adózzon a közelmúlt nagyjainak emléke előtt. Az emlékállítás óvatos fokozatait mutatja, hogy az első alkotások a közös történelem mérsékeltebb képviselőit örökítették meg: József nádoiX (Johann Halbig, 1869), Eötvös Józsefex (Huszár Adolf, 1879), Széchenyi Istvánt (Engel József, 1880), majd Deák Ferencet (Huszár Adolf-Mayer Ede-Kessler Adolf, 1887). A megalkuvást nem ismerő politikai magatartás morális példái azonban a halott Petőfi és az emigrációban élő Kossuth voltak. Az önkényuralom szigorúságának átmeneti enyhülését, a régóta szünetelő országgyűlés összehívásának idejét használták ki a kiskőrösiek, hogy 186l-re megrendeljék és 1862ben felavassák az első köztéri Petőfi-szobrot, egy oszlopra a költőnek Gerenday Antal által készített büsztjét állították.

4 Hosszú idő telt el, míg a következő alkotás elkészült, a fiatalon elhunyt Izsó Miklós budapesti Petőfijét Huszár Adolf fejezte be 1882-re. A vidéki szobrok közül Köllő Miklós 1897-es segesvári emlékműve a legismertebb: „életrajza" kalandokban bővelkedett, hiszen az avatás, a lebontás és az ismételt felállítás egyaránt osztályrészéül jutott. "Tekints, segesvári őrszem, Budavár felé; népfia honvéd és költő itt a határvárnál, ints üdvözletet karddal a népfia honvédnek a fényes királyi várlaknál. Az első győzelmet az képviseli Buda várfokán, az utolsó örök diadalt Te itt, Segesvár ormán" - fogalmazta meg Bartók Lajos országgyűlési képviselő a leleplezés ünnepén.

5 A szobor ideológiai öltözetét jelentő cirkalmas és emelkedett hangulatú beszédek sem akadályozhatták meg, hogy a világháború végén mint zavaró jelképet eltávolítsák. Szerencsére sikerült „Magyarországra" menekíteni, s 1923-ban, Petőfi születésének 100. évfordulóján Kiskunfélegyházán ismét felállították. Míg Petőfi alakja sokkal inkább az irodalomban élt tovább, a köztéri szobrászat századfordulós favoritjává Kossuth vált. Valóságos emlékműállítási láz terjedt el az országban, s 1894-ben, Kossuth halála évében Balatonszabadi és Dunapataj már bronz mellszoborral tisztelgett a kormányzó emléke előtt. Az első egészalakos szobrot Miskolcon avatták fel 1898-ban (Róna József), amelyet 1899-ben a marosvásárhelyi (Köllő Miklós), majd 1900-ban a nagykőrösi (Tóth András) követett. Aradon a Kossuth asztaltársaság kezdeményezésére a városháza előtt 1909100