Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai
XI. 1764/65: AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÉS KIHATÁSAI Az 1764. június 17-én Pozsonyban megnyíló országgyűlésre Grassalkovich nagy reményekkel indult éppúgy, mint a királynő is. Már az országgyűlés előkészítésében is részt vett a kincstár óhajainak összefoglalásával. Véleménye szerint jogban jártas férfiak legyenek meghívva, s az invitálást ne a Nádasdy Lipót kancellár rendetlen „stílusában" vigyék végbe. 1 2' Grasalkovich azt remélte, hogy részletesen kifejtheti tervezetét az itthoni jogok fenntartására és az ország gazdaságának fejlesztésére. Az uralkodónő viszont azt remélte, hogy sikerül legalább is rést ütnie a nemesi adómentességen. Csak röviddel előbb jelent meg Bécsben Kollár Ádámnak az udvari köröktől is támogatott könyve „De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae" (A törvényhozó hatalom eredetéről és örökös használatáról) címmel, melyben a szerző a királyi hatalom korlátlanságáért, az egyházi rend és a nemesség megadóztatásának jogáért emelt szót. a lehető legszerencsétlenebb pillanatban, mert az országgyűlés egyöntetű felháborodással fogadta a könyvet, eltiltását követelte, amit el is ért. A közfelháborodás annál egyöntetűbb lehetett, mert nemcsak a kiváltságos rétegek érdekét sértette, hanem a polgárságét és a jobbágyságét is, mert ezek adója sem volt országgyűlési jóváhagyás nélkül emelhető; Kollár gondolatait tehát mindenki ellenezte. Bár Borié államtanácsos szándéka a jobbágyterhek csökkentése volt, de ennek eredményességében nem bízhattak, ha egyszer az adóztatás kikerül a rendek befolyása alól. Súlyos problémát jelentett Mária Terézia azon jobbágy védő terve is, hogy a jobbágy és a földesúr közti perben felső fokon ne a Királyi Kúria — mely végül is nemesi bíróság -, hanem a Királyi Helytartótanács - az uralkodói államigazgatási hatóság — döntsön. Ebben a helyzetben, 1764 nyarán, a rendek álláspontja polarizálódott. Batthyány Lajos gróf nádor, Barkóczy Ferenc gróf, esztergomi érsek és főkancellár és Grassalkovich állnak az egyik oldalon, míg két főpap: Esterházy Károly gróf, egri püspök és Batthyány József gróf, kalocsai érsek hajlandóak lennének engedményekre az egyházi rend és a nemesség adóvállalása tekintetében. Az országgyűlés után nem sokkal Barkóczy 1765. június 18-án, Batthyány Lajos nádor pedig ugyancsak 1765. október 26-án elhunytak, és így ezzel az ellenzékiek két legnagyobb támasza kidőlt. Mária Terézia ezek után a nádori széket többé nem töltötte be, hanem országos helytartót nevezett ki veje, Szász-Wettin Albert Kázmér herceg személyében, és nem töltötte be 11 évig az esztergomi érseki méltóságot sem, melyhez az ország főkancellári tiszte kapcsolódott. (Mikor ezt végül mégis betöltötte, ezt a kompromisszumkészebb Batthyány József kalocsai érsek nyerte el 1776ban.) 12 3 OL, Kane A 1. Orig. Refer. 1764. nr. 227.
