Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai
70 Grassalkovich azonban nem ment az országgyűlésre saját javaslatok nélkül. Ismételten indítványozta, hogy az esztergomi várat demilitarizálják, és adják vissza az érseknek. 1: 4 Pozsonyban 1764. november 25-én hét pontból álló észrevételt terjesztett a Kancellária elé. Ebben, az ország törvényeire hivatkozva, állást foglalt néhány, a kincstárat közvetlenül érintő és egyben annak anyagi érdekét is jelentő kérdésben. Az egyik a törvénytelenül eladott nemesi javak kérdése. A másik: a koronajavakat az ország törvényei értelmében nem lehet elidegeníteni. Azután foglalkozik a kincstár szabad, de nem nemes személyek utáni örökösödésével, a nemes birtokosok fi- és nöági öröklésével, a jogérvénytelenség eseteivel. Ezeken a területeken a kincstár jogainak védelméért szállt síkra, még a nemesekkel szemben is. Hasonlóképen a sókereskedés ügyében. A királyi sómonopóliumot — mondja — nem tartják be, és ezt erősen nehezményezi. Lengyel és erdélyi lakosok ismételten megtámadják a sóhivatali alkalmazottakat, akik az értékesítés rendjére ügyelnek. A magánszemélyek sókereskedelmét a földesurak támogatják, ami szabályellenes. Követeli, hogy a gyanús házakat a vármegyék ellenőrizzék, és szerezzenek érvényt a törvényes rendnek. Végül: a bűncselekménybe esett királyi tisztviselők ügyét fejezzék be, s ezeket büntessék meg. E téren szigorítást követei. Eddig a kincstárat megkárosító hivatalnokokat egyszerűen elmozdították: ha nem voltak anyagi javaik, a kincstár kára megtérítetlen maradt. Ezt most meg kellene szüntetni. A közbevéteiek védelme érdekében ezután, ha pénzkezeléssel megbízott hivatalnokok visszaélést követnek el — akár úgy, hogy a közpénzeket a maguk, akár úgy, hogy azokat mások használatára adták —, 10 forint értéke alatt azonnali elmozdítás alá essenek; 10-30 forint közt egy, 30-60 forint közt kettő, 60-100 közt négy, 100-150 közt nyolc évi közmunkára vagy börtönre ítéljék őket. 150 forint felett (ez egy irodai járulnok, kezdő tisztviselő egy évi fizetésének felel meg) gályarabságra vagy halálra kell ítélni a kárt okozó hivatalnokot: teljes vagyonával is felel az okozott kárért. Követeli, hogy ezt az országgyűlési törvénycikkek közé is vegyék fel és tegyék közzé. 1: 5 E sajátos szigorú rendelkezések kétségkívül a közpénzek és a kincstár javainak jobb kezelését voltak hivatva szolgálni, de az ország bevételeinek fokozására nem voltak alkalmasak. Annál kevésbé, mert összekapcsolódtak az országban lévő idegen születésű tisztviselők elleni diétái kirohanással — egy jegyzék is készült ezen az országgyűlésen az „extraneus", azaz nem magyarországi, de királyi hivatalnokok elbocsátásának szándékával, tele pontatlanságokkal. Mária Terézia nem is fogadta el ezeket. Addig kedvelt híve iránti rokonszenvét ez nem fokozta. Egyébként a szigorú rendelkezés tervezetének gyakorlatban való jelentkezését mutatja egy éppen ebben az időben történt eset. A sótiszti családból származó fiatal Hölbling Ferdinánd újvidéki ellenőrző sómázsálót, aki megkárosította a pénztárat, 1764-ben bebörtönözték. 12 4 OL, Kane. A 1. Orig. Refer. 1765, nr. 394. 12 5 OL. Kane. A 1 Orig. Refer. 1764, nr. 227., u.o.
