Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai
81 kapja feladatául a Kamara. 15 0 Azt lehet tehát mondani, hogy addig, amíg élt, a kamaraelnök a magyarországi iparfejlesztés ügyét is védelmezte, és ebben a királynőnél meghallgatásra talált. Leginkább természetesen a földműves-telepítés érdekelte az elnököt. Kálban szegény nemeseket is telepített le, kiknek utódai ott 1828-ban 13 egész, 33 fél és 10 negyed jobbágytelket birtokoltak. 15 1 Saját uradalmaiban a jobbágyok általában szabad költözési jogúak, így 1770-ben Feldebrőn 94, föleg magyar telkes jobbágy, Aldebrön 141 német házas zsellér, Tótfalun föleg telkesgazdák, Kálban 102 magyar, nagyrészt telkes, Kompokon 80 német házas zsellér családfővel. Örökös jobbágya — föleg telkes — Párádon volt 38 és Bodonyban 37 családfővel, túlnyomóan magyarok. Nem állt tehát, hogy a telepített németek jobb anyagi helyzetben lettek volna, mint a magyarok, akik akár örökös, akár szerződéses jobbágyokként éltek a Grassalkovichbirtokon. Az idő múlásával azonban a kamaraelnök a nagyarányú külföldi betelepítéssel egyre inkább szembekerült. A külföldiek „impopuláció"-ja főként a Bánátban volt erős, mely azonban nem tartozott az ö hatáskörébe. Álláspontját jól mutatja egy gróf Csáky György kamarai tanácsos és Deschan János titkár aláírásával Pozsonyból, 1770. december 24-én keltezett felterjesztés a királynőhöz, melynek sugalmazója, értelmi szerzője kétségkívül maga Grassalkovich volt, mert a benne fellelhető szempontokon jól felismerhető az ö koncepciója. „A Franciaország, Anglia, Hollandia és Holstein példájáról vett elméletek részint haszontalanok, részint alkalmazhatatlanok, zavarosak és legtöbbnyire egymásnak is ellentmondóak, ezért a Magyar Királyság rendjében a felvirágzásnak elérésére a saját nemükben nem mindenütt alkalmazhatóak". Nem minden föld alkalmas az adóztatásra. Azonkívül Németországban mintegy 40 éves békeidőszak is volt; Magyarországon is megnőtt volna a lakosság a Rákóczimozgalom („motus") óta, ha a pestis félmillió magyart el nem vitt volna. El kell kerülni, hogy az ország területére Geldern, Westfália, Rajna-vidék, Elzász és Holstein területéről hozzanak embereket, nehogy az ország a jövevényekből és külső nemzetekből („ex exteris gentibus") népesedjen be: ez káros és méltánytalan lenne. A hazai módszerben van a hiba: nem dolgoznak szívesen, csak kelletlenül, és a robotban végzett munka felületes. A csatornázás is kívánatos lenne. A kézmüüzemmel („fabrica") az a baj, hogy kellően értelmes igazgatók és felügyelők ritkán akadnak. Az egész jelentésen végighúzódik a hazai munkaerő nativista szempontú védelme, a félelem a költséges állami beruházásoktól. Fellelhetők benne a jobbágyvédelem elemei is. 15 2 I5 0OL, MKL, E 21, Ben. Res. 1765. március 5., 1767. május 25., 1768. augusztus-december, 1769. október 28. 1, 1 Éble Gábor: A gróf Károlyi család összes jószágainak birtoklási törtenete. 2. köt. Bp., 1911, 137 I. OL, MKL, E 146 Acta Sccretiora 10. fraktur csomó, nr. 100.
