Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai

82 A kamaraelnök azonban nemcsak az országos érdekű ügyeket iparkodott mindvégig kézben tartani, saját meggyőződését érvényesíteni minden kérdésben. Szenvedélyét, az építkezést sem hagyta abba, de most már nem annyira saját magának, inkább féltett — és elkényeztetett — fiának épített. Élete vége felé még egy földszintes kis kastélyt is tető alá hozott Örkényben és egy emeletest Tápiósápon (Sülysáp) 1770 körül. Az utóbbi a hagyomány szerint eredetileg vadászlakként épült. Vajon szüksége volt-e a hetvenes éveit taposó elnöknek még vadászlakra? Aligha. Mindez a fiú számára épült... Még elkezdte Gödöllőn, kastélya közelében a Kálvária építkezését, de a befejezést már nem érhette meg. Élete legvégén Grassalkovichnak öt nagy vagyonkomplexuma volt. A gödöllői uradalom, a pesti házzal — vagy palotával — és kerttel, illetve telekkel; a hatvani és debrői uradalom; a bajai uradalom; a pozsonyi palota, telekkel, a komjáti uradalommal és Pozsony-Ivánka birtokkal; végül Selmecen, az aranybányákban is részes volt... Azután, érezve az emberi élet földi múlandóságát, jónak látta, hogy elkészítse a végrendeletét.