Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

XI. 1764/65: az országgyűlés és kihatásai

77 ségért: megígérték, hogy imádságaikba foglalják az elnököt, ha teljesíti óhajukat. Grassalkovich, bár egyidejűleg szót emelt a szükségtelen létszámemelés ellen is, az ö kérésüket teljesítette, és az év végén előléptetéssel és előnyös áthelyezésekkel is gondoskodott róluk, ugyanakkor újabbak felvételét is biztosította. 14 1 Minden kinevezésnél, most is — a legkisebbnél is — meghallgatta azokat, akik a kinevezendőt közelebbről ismerték, és csak azután döntött. De a legtöbb kamarai hivatalviselőt — a kisebbeket is — személyesen ismerte, nem sajnálta a fáradságot arra, hogy képességeikről és körülményeikről személyesen tájékozódjon. Akiket jól ismert, mint például Szen Tamást, ki írnoka volt, szívesen alkalmazta közhivatalban, a Kamaránál; másokat ellenben a pártfogás ellenére sem vett fel. Közvetlen munka­társa, Cothmann javaslatait sem mindig fogadta el, és minden előlépési kérést is szigorúan bírált el. így nem csodálható, ha népszerű volt a tisztviselők körében, akik újévkor testületileg üdvözölték, ami egyébként régi szokás felélesztéséről tanúsko­dik. A késedelmekkel, kihágást elkövetőkkel szemben viszont szigorúan járt el. Mint Nógrád vármegye főispánja egy házasságtörő megyei tisztviselőt például a megye elé idézve szégyenített meg. 14 2 Az elszámolással későkkel szemben is kemény kamarai fellépést helyeselt. 14 . Nem kedvelte a kártyás, hencegő és udvariatlan tisztviselő­ket. 14 4 Ezeket alkalomadtán, feletteseik közbenjárása ellenére is, kedvezőtlenebb beosztásba helyezte át. Akiről viszont úgy látta, hogy meg fog felelni a szolgálatban, azt támogatta. 14 5 Az uralkodó viszont vele volt megelégedve, és ha nem is tartozott az elsők közé, akik a Szent István-rendet megkapták, de 1767-ben mindjárt a legma­gasabb fokozatot; ennek a rendnek a nagykeresztjét nyerte el. Ha ő maga szigorúan — de méltányosságra törekvően is — bánt a joghatósága alatt álló hivatalnokkal, erélyesen felszólalt írásban, ha az uralkodó olyan intézkedést kívánt tenni, amely a tisztviselők nemes önérzetét bánthatta. Bár már a XVI. század óta érvényben volt az elszámolás-köteles hivatalnokok részéről az a — hol megkí­vánt, hol elfeledett - formula, hogy nemességükre való tekintet nélkül felelősségre lehessen őket vonni („Non obstante praerogativa nobilitari"), amikor Mária Terézia 1767 végén fel akarva ezt újítani, minden számadásköteles tisztviselőtől térítvény („reversalis") aláírását kívánta, a kamaraelnök Gödöllőről 1768. január 18-án kelt írásban tiltakozott ez ellen. 14 6 Igaz, mondja, hogy a magánföldesurak tisztviselőit, míg számadásukat nem rendezték, nemességük ellenére is a bevett szokás szerint fogságba szokták vetni, valamint azokat is, akik a kincstárat jelentősen megkárosí­tották, büntetőeljárás („paenalitas") útján el lehet ítélni. Az utóbbiak javait a királyi 14 1 OL, MKL E 4L Litt.Cam. 1766, nr. 139. és E 19 Acta Grassalkovichiana 1766. dec. 15. 14 2 OL, Kane. A 1. Orig.Refer. 1767, nr. 531. I4 :' OL, MKL, E 19, Acta Grassalkovichiana, 1768. február 15. 14 4 OL, MKL, E 19, Acta Grassalkovichiana, 1767. december 9. 14 5 OL, MKL, E 19, Acta Grassalkovichiana, 1766. november 18. I4 Í'OL. MKL E 19, Acta Grassalkovichiana. 1768 .január 18.

Next

/
Thumbnails
Contents