Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
X. A telepítő
63 telepítésre főleg az előbbiből, mert az olaszok az ottani fejlettség és a kézművességi adottságok miatt inkább ipari vagy kereskedelmi foglalkozásokra vállalkoztak szívesen: az építőiparban mindenfelé meg lehetett őket találni Európában, sőt még DélAmerikában is. A kis fejedelmek adózsarolásaitól sújtott Németország volt a fő telepes-kibocsátó ebben a korszakban — az Appalache-hegységtől a Volgáig. A német uralkodók meliorációs munkálatokra saját területeiken is létesítettek agrártelepítéseket, különösen Poroszországban. Igazi nagy belső gyarmatosításra a Habsburg-birodalomnak és az akkor megizmosodó Oroszországnak volt lehetősége: az előbbi a katolikus, az utóbbi főleg az evangélikus német területekről toborzott telepeseket. Az osztrák-német tartományokról, hol a lakosság negyedrésze már a XVIII. század elején is a mezőgazdasági munkanélküliség fenyegetettségében élt, nagy volt az elvándorlás. Bécs így nőtt nagyvárossá, és a császári sereg is sok katonát kapott, s a töröktől felszabadult magyar területekre is hamar megindult a bevándorlás. A Kamara a Buda-hegyvidéken lévő birtokokat főként osztráknémetekkel népesítette be, s a szatmári béke után a magyar városokban is megjelentek az osztrákok mind a polgárok, mind a nem-polgárjogú lakosok, zsellérek sorában. A földesurak — így a Károlyiak Szatmárban — inkább a Birodalom távolabbi tartományaiból hoztak jobb módú telepeseket: az igazi nagy telepítés azonban a hétéves háború végén, 1763-tól indult meg a Magyar Kamara alá tartozó királyi birtokokon. Ebben a munkálatban — bár ez a bécsi kormányszékkel egyetértésben is történt — Grassalkovichnak különösen nagy volt a szerepe nemcsak kamaraelnöki tiszte miatt, hanem azért is, mert a birtokain történt saját, sikeres telepítései miatt ezen a téren kiváló szakembernek tekintették. Ő egyébként az állami telepítéssel párhuzamosan is végzett saját birtokain „impopulatio"-t, néha a Kamarának szánt telepesekből is. így nőtt Gödöllő népessége is másfél évtized alatt a kétszeresére. Még folyt a háború, még egyre kerültek porosz hadifoglyok a császári sereg kezére, amikor Grassalkovich, a királynő utasítására már elkezdte a foglyok közül a toborzást, az alkalmasok kiválasztását telepítés céljára." 4 Katolikus vallású, jól képzett, ipari szakmával is rendelkező fogoly katonákat különösen igyekezett megnyerni a Magyarországon való letelepedés ügyének. A hétéves háborúig a hivatalos állami telepítés csak vontatottan folyt. Nagyobb csoportok akkor mozdultak meg, amikor 1739-ben Belgrád elvesztésével az 1718ban Habsburg-kézre került szerbiai területekről megindult az odaköltözött németek menekülésszerű visszahullámzása Péterváradra, Újvidékre, sőt Budára és Pestre is. Némelyeket akkor a Bács megyei Bezdánban, másokat a Baranya megyei Vörösmarton telepítettek le. A Bánátot is sokan hagyták el akkor, bár ezek nagy része a békekötés után visszaköltözhetett oda. A Bánátba irányított spanyol járadé" 4OL, Kanc. Al. 1761, nr. 103.
