Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

X. A telepítő

64 kosok — III. Károly Katalóniából emigrált hívei és katonái — szintén ekkor települtek át Pestre és Budára."' Ebben a nagy belső migrációs mozgalomban Grassalkovichnak eleinte a figyelmes szemlélő szerepe jutott, de 1748-tól, mint kamaraelnök, párhuzamosan látta el a királyi birtokok és a saját falvai betelepítését. Ebben meghatározott elvei voltak. Ezek egyik legjelentősebbje, hogy elsősorban a hazai telepesanyagra kívánt támaszkodni: a magyar és a szlovák jobbágyok, de különösen a magyarok áttelepítését és telekhez juttatását kívánta. Az autochton, az országbeli magyarok (és a hazaiaknak, „magyaroknak" minősülő szlovákok után) a már az országban született, második generációs németek megtelepítését óhajtotta előmozdítani. Az országon kívülről a németeket szívesen vette, akár Ausztriából, akár a távolabbi német területekről. Ezek magasabb gazdasági tapasztalatokat hoztak magukkal, és gyakran háziipari, kézműves jártasságuk is volt. Bár elsősorban katolikusok telepítését kezdeményezte, vallásilag türelmes volt a hazai protestánsokkal szemben is. Viszont határozottan ellenezte a görögkeleti vallású szerbek telepítését, elsősorban ezek autonómiatörekvése és katonai szervezete miatt, mert ez mind a Kamarával, mind a nemesi vármegyével való összeütközés csíráit hordta magában."

6 Ebben nagyon nem egyezett a bécsi udvari körök szerb-barát politikájával. A magyar telepeseket viszont különösen kedvelte, és ezért talán nem egészen anakronizmus nála egyfajta „nemzetpolitikai" szemlélet kezdeteit látni, ha nem is egészen a XIX-XX. századi nyelvi-népnemzeti értelemben. Ugyanis ezzel a telepítéssel a megfogyatkozott autochton magyarság új életlehetőséghez, egzisztenciához jutását tudatosan segítette elő. Ezzel a magyar jobbágynak társadalmi helyzetét is megkönynyítette: szabadabb, szerződéses jobbágyi státustjobb megélhetést kínált a települőnek, az addig egyre osztódó birtokon tengődő örökös jobbágynak, szabad költözést is kilátásba helyező jobb létet, érdekeltebb gazdasági tevékenységet — egyszóval: perspektívát. Mikor a Maros menti, feleslegessé vált határőrséget feloszlatták, a megyei keretbe beilleszkedni nem akaró elköltöző szerbek helyére katolikus magyar telepeseket hozott az ország nyugati részeiből. Ez a benépesítés jól sikerült, és tíz évvel az akció után büszkén írta 1762. április 22-én a királynőnek: „Az előbb katonai tiszai kerület 1751-ik évi visszakebelezéskor, amikor a népnek alig a fele maradt itt, az innen Oroszországba és máshová elköltözött lakosok helyett, a népességet annak a kétszeresére sikerült növelni, mint amennyi a katonai uralom alatt volt." A Maros mentén akkor nemcsak megnőtt a lakosság száma, hanem a terület akkor lett magyar többségűvé is. Arra is büszke volt Grassalkovich, hogy az ő telepítési tevékenységének költsége sokkal kisebb, és kevésbé terheli a kincstárat, mint az a külföldi telepestoborzás, amelyet a bánáti katonai kormányzat folytat. A telepeseket az orszá11

5 Fallenbüchl Zoltán: Espagnols en Hongrie au XVIll.e siécle. 1-2. (In Revista de Archivos, Bibliotecas y Museos. Madrid 1979. No.l.: 85-147. p., 2.: 199-224. p. '"'SchUnemenn i.m. 106-121. p.