Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VIII. Az író és gondolkodó

47 Mária Terézia királynőt. A nőknek szerinte „Leg-ékesebb szólások a' sirás" (II. 78.). Patriarkális gondolkodása megkövetelte a házassági fegyelmet, és mélyen elítélte a válást. ,,A' házas személlyeknek el-válása ellenkezik a' betsülettel, hittel, gyermekek fel nevelésével, a köz-jóval" (III. 26.). Ezt gyakorlatba is átültette. Megvetette a rendetlen életű embereket. Rokona, Amadé László báró, a költő, feleségétől különváltan élt, sőt, már szülei is elváltak. Amadé kamarai tanácsosi kinevezését Grassalkovich ellenezte, s mikor Mária Terézia mégis kinevezte, beiktatására tüntetően nem jelent meg. A barátságokkal szemben is meglehetősen szkeptikus hang nyilvánul meg az aforizmagyüjteményben. „A Barátságok vagy véletlen történetekért, vagy a mélyebb esmeretségért elmúlnak" (III. 55.). Megmondja, hogy Seneca véleményével tart: „Hozzád hasonlóval köss barátságot" (IV. 88.). De ha a barátság meglazul, ne szakíts barátoddal látványosan: „ A nem tetsző barátságokat altasd el, de ne vágd el" (IV. 69.). Sokat foglalkozik a hatalom és a befolyás megszerzésének és megőrzésének kérdésével. „Más hatalmának okozója maga magát meg-emészti" (I. 11.). Nagyon fontos a diszkréció: ,,A' gyermekek azt szokták kibeszélleni, a'mit tselekszenek; az öregek, a'mit tselekedtek; a Bolondok pedig a'mit tselekedni kívánnak" (III. 91). „Minden leselkedéseknek leg-nagyobb fortéllyá, ha másoktul nem tudatnak" (1. 32.) „Minden hevesebb gondolat a' gondolkozónak ábrázattyában változást okoz és magát ki nyilatkoztattya" (I. 37.). Nem tanácsos mások előtt levelet olvasni, mert „ábrázatodról is sokat észre vehetnek mások" (II. 94.). „Midőn valamit örömest mondanál, gondolkodónak és tartózkodónak lenni láttassál: hogy így még annak is, ki mondására másoktul kérettetvén szabadon beszélhess (II. 86.). „Halkva és félben, félben szakasztva beszéllni tanátsos, azért, mivel illyenképpen másoknak arrúl való itélettyeket meg tudhattyuk előre" (II. 87.)". „Látszatván meg-vetni azt, a'mit óhajtasz, bizonyosabbá tészed magadat annak megnyerésében" (I. 25.). „Az hallgatás, ha üdejében, és annak módgyával vagyon, leg-főbb beszéddel is fel-érkezik" (II. 74.). „Fellyebb valóinknál, kikre Szükségünk vagyon, tudni magunkat Szükségeseknek tenni, leg-főbb mesterség" (II. 3.). Némelyik gondolatnál kitör sajátos nagyság-öntudata: „Rabja a népnek valaki hasznos embere a' Hazának" (IV. 47.). „Szükségképen soktul kell annak tartani, a'kitül sokan félnek" (IV. 42.). „Nagy embereknek szükséges a' titkok megtudásáért bőv kezüeknek lenni. Mert azokat meg-tudván, számtalan szerentsétlenségeit nem tsak magaknak, de királlyaknak, s országjoknak el-távoztathattyák" (III. 8.). „Országos emberek henyélése az Országnak köz javairul való gondolkozásokba töltessék" (III. 67.). „Nagy Urakat a' nép kézi munkával tartsa, nagy Urak pedig a' köz népet elmebeli fáradsággal táplállyák" (IV. 94). Ez a néhány gondolat jellemző Grassalkovich társadalom-felfogására éppúgy, mint az alábbiak is: „Valamint a' fellyebb valókkal társalkodásunkért betsültetünk,