Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

VIII. Az író és gondolkodó

48 úgy az alább-valókkal valóért megvettetünk" (II. 5.). „Vigyázva kell az alább-valókkal társalkodni, mivel ezek a' társalkodásban könnyen el-felejtkezven magokrul, módot tartani nem tudnak" (II. 4.). Jobbágyaival szemben azonban patriarchális: „A volt Urak jóságának emlékezete okozza Uj Urak ellen a jobbágyok kedvetlenségét: szükséges azért eleintén azoknak néminémüképpen kedveket keresni, hogy eképen állig vehessék észre Uroknak változását" (I. 2.). „A viszszálkodó és hátrarugó Jobbágyok, nem tsak erőhatalommal, hanem a' díszesebb élet módgyának be-hozásával és az emberségnek 's tisztességnek tanulásával, szoktak megszelidittetni" (I. 4.). Úgy tűnik, e két utóbbi mondás olyan személyes tapasztalaton nyugszik, amit a Bossányiaktól lassan és nehezen, részletekben megszerzett Gödöllő új földesuraként szerzett a kamaraelnök. A pénzről vallott felfogása nem mutat kapzsi emberre. „Görögöket Demosthenes, rómaikat Cicero, a'mire akarták, rá beszélhették, most mind a'kettő helyett vagyon a' pénz" (III. 92.). „Gazdagnak gazdagság a' bástyája" (III. 53.). „A gazdagnak jó akarói szaporodnak, a' Szegént pedig azok is, a'kik valának, el-haggyák" (III. 54.). ,,A' hol tsak a gazdagság betsültetik és tsak az jutalmaztatik, el-tünik onnant a' jó erkölts, a' szegén meg-vetödik, és ennek igazsága szegénsége miatt igazságtalanságnak és rossz erköltsnek tartatik" (I. 14.). „Mit használ a' bolondnak a' gazdagság, mivel minden értékével észt nem vehet magának?" (III. 51.). ,,A' pénz szomorúnak vigasztalója és az embernek legbizonyosabb segítsége s Baráttya, ha ezzel tud élni; mert másképpen nem tsak ellensége, de hóhéra-is" (II. 72.). Úgy találta, hogy a gazdagság relatív dolog: „nem az a szegén, a' kinek rövid az értéke, hanem a'ki a' vagyonnal meg nem elégszik" (I. 67.). Kora nagy szédelgését, az alkímiát pedig megvetette: „Az arany tsinálás mesterség nélkül való mesterség; mellynek a' kezdete reménység, közepe hazugság, vége pedig koldulás (III. 77.). Milyen legyen hát szerinte az ember magatartása? „Másoknak vétkei szemeink előtt vágynák, hátul a' magunké" (I. 43.). Mert: „Ritkán eszünk szerint, hanem mások példája szerint élünk" (I. 62.). „Leg-többet a' példák miatt vétkezünk. A' rossz társaságban levők Társaiknak tettszeni kívánván rossz erköltsöknek is társaivá lesznek" (I. 24.). De: „Többnyire nem a' vétkekre, hanem a' vétkezőkre haragszunk" (1. 44.). Azért: „Sokkal jobb ha tsak látszatra-is jónak lenni, mint nyilvánvaló roszszaságunkat ki-nyilatkoztatni; mert a' képmutatás mellett ha vétünk-is, tsak magunk vétkezünk, másokat rossz példánkkal nem botránkoztatunk" (II. 60.). Mindezek a gondolatok főleg az egyén problémáját jelentik. Vannak Grassalkovich aforizmái között többé-kevésbé politikai töltésűek is, melyek a hivatalviselő államférfi gyakorlatában merültek fel. Ezek tűnnek a leginkább eredetieknek. ,,A' királyok ditsősége jobbágyaknak és katonáknak Szerentséjétől függ" (III. 24.). „Nem mindenkor elégtelenségbül kormányoztatnak rosszul a dolgok, hanem, hogy azok, kiktül függ abbéli dolog, nem bizonyosak, meddig maradnak tisztségekben" (II. 12.). „Legjobb volna, a' királyok ollyaknak adhatnák a hivatalokat, a' kik-