Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
VII. A kamaraelnök
36 1750 májusában a gödöllői kastélyépítés már annyira haladt, hogy a kamaraelnök elérkezettnek tartotta az időt arra, hogy birtokai székhelyére királyi adománylevelet kérjen. A reprezentatív épületeggyütest szerette volna megmutatni az uralkodópárnak és az egész főnemességnek is. Ehhez az alkalom nem is váratott sokat magára. 1751 márciusában Grassalkovich főispánként Arad megyében tartózkodott, ahol sok probléma adódott, melyek személyes megjelenését kívánták. Április 18-ra Mária Terézia országgyűlést hívott össze Pozsonyba, s a kamaraelnök is természetesen megjelent ezen. A királynő adóemelést javasolt. Úgy remélte, hogy a rendek, amilyen nagylelkűen viselkedtek a trónja megmentéséért folytatott küzdelem idején, ebben a kérdésben is hasonló jóakaratot tanúsítanak. Azonban már június első napjaiban tapasztalnia kellett, hogy az adóemelés csak részben sikerülhet, és e tekintetben igazán Grassalkovichra sem számíthat, és a májusban nádorrá választott Batthyány Lajos grófra — ki 1746-ig a kancellári tisztséget viselte — még kevésbé. De a nézetkülönbség még nem lett ellentétté. Augusztus első napjaiban a királyi pár megszemléli Budán a Vár építkezéseit, Pestre is átjön, s augusztus 10-én Gödöllőn meglátogatja a kamaraelnököt. Grassalkovich régen készült már a látogatásra. Mária Teréziát és férjét vörös műmárvány borítású hálószobában helyezte el, és a királyi pár tiszteletére fényes ünnepséget rendezett. Nemcsak a házaspárt, hanem a velük jövő nagy létszámú kíséretet is el kellett helyeznie. A kastély ehhez szűknek bizonyult. Mária Terézia és kísérete gödöllői látogatásához egész mondakör kapcsolódik. Tudjuk, hogy a királyi pár és a vendégek szórakoztatására Grassalkovich állatmutatványokat szervezett. Felöltöztetett medvéknek és farkasoknak kellett volna őket mulattatni, „akik" az egyik verzió szerint inasok és szobalányok, másik forrás szerint pedig vitézek ruházatát viselték. Verekedniök is kellett volna, de csak jöttek-mentek, felálltak, hajlongtak. 7*' Hasonló mulatságokat űztek más alkalommal Holicson, de ott emberekkel: uraknak öltöztetett morva parasztokkal, akiknek esetlen viselkedésén nevettek az uraságok. 7 7 Mária Terézia a gödöllői medvemutatványt nem méltányolta, sajnálta a természetellenes magatartásra kényszerített szegény állatokat, és egyébként sem szerette az úgynevezett „hetz"-et, állatok egymásra uszítását. Egy másik hagyomány szerint a kamaraelnök, hogy a királynő és kísérete nyáron szánkázhasson — Mária Terézia szeretett „ródlizni" —, a kastélytól Máriabesnyőre vezető utat sóval szóratta fel, s azon hajtották a szánokat. Erre a máramarosi sóbányák egy egész évi termését használták volna fel — állítólag! Ezt a történetet eltúlzott mesének kell tartanunk több okból is. 1751-ben Besnyő még nem volt Máriabesnyő, 7 6 Guglia, Eugen: Maria Theresia und ihre Regierung. München-Berlin, 1917. Bd.2. 210. 1. (Grassalkovich jellemzésével) és Rónay Mária: Gödöllő urai 11. (In Magyar Hirlap, 1933. aug. 9.) 7 7 Ezt a fajta mulatságot sem szerette a királynő, nem is volt rá jellemző, hanem udvara bizonyos tagjaira; de a történetírásba mint kortörténeti epizód bekerült, említi a Hóman Bálint-Szekfü Gyula: Magyar történet. 2. böv. kiad. Bp., 1935, IV. köt. 505. 1. is.
