Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)
VII. A kamaraelnök
37 hanem puszta. A templom csak 1759-ben épült. A távolság is túl nagy. Harmadszor: a kamarai levéltári forrásokban a nagy sószállításnak semmiféle nyoma nincsen. Ebből mindössze annyi lehetséges, hogy a kastély U alakú udvarán, vagy a kastély előtt egy darabka területet felszórhattak — többé-kevésbé vékonyan — sóval, és a szánkázás itt történt körbe-körbe. Még így is sokba kerülhetett volna ez az elnöknek, aki természetesen ehhez nem az értékesítésre szánt kamarai kősót használta fel (ezt egyébként is tömbökben szállították), hanem a porlott sót ( salis minuta) és azt, persze, a saját költségére. Nagy terület felszórására így sem kerülhetett volna sor. Mária Terézia és kísérete három napig időzött Gödöllőn — augusztus 12-én már elutaztak —, s a kastély élete újra visszazökkent a rendes kerékvágásba. Grassalkovichnak nem volt túl nagy „udvartartása". Pár tisztviselő, néhány megbízható belső cseléd, kertész, lovász és néhány iparos — ez az egész főnemesi „aulá"ja. Az isaszegi, illetve későbbi gödöllői anyakönyvekből az itt-tartózkodó személyzet nagy számának ki kellene derülnie. De a forrásból inkább az derül ki, hogy kevés belső embere volt, s azok is lassan cserélődtek. Igaz, a kastély kiszolgálására ott volt még a falubeli jobbágyság és az ottani iparosság is. Nemesi familiárisok a gazdatisztek közt voltak, de csak egy páran. Úgy tűnik, a gödöllői jelenlét az 1750-es évek elején még mindig inkább a megpihenésé. A munkát a kamaraelnök Pesten folytatta, ahol szép háza volt, s ahol a viszonylag széles értelmiségi és iparüzö rétegből kedvére válogathatott magának embereket a szolgálatára. Még ez év őszén Kassára látogatott, ahol a Szepesi Kamara, pontosabban a Kassai Kamarai Adminisztráció személzetéről készíttetett nyilvántartást, különös tekintettel a Sóvári Kerület visszacsatolásával előállt helyzetre. Azután októberben a Nyitra megyei Komjátra - másik kedves tartózkodási helyére — utazott, ahol birtokát ellenőrizte, novemberben pedig ismét Gödöllőre és Hatvanba. Az 1751. év végén Grassalkovich Arad megye főispánságát Nógrádéval cserélte fel. Hogy miért, az alighanem abból a beadványából derül ki, melyet december 23-án Hrabovszky kamarai prefektus intézett hozzá. A zsiványok olyan mértékben elszemtelenedtek Arad megyében, hogy a prefektusnak egyes kocsmák lerombolására kellett tőle engedélyt kérnie. Nincs rend a megyében: maguk a földesurak is botrányt csináltak. 7 8 1752. január 12-én Pozsonyból üdvözli utódát, az új Arad megyei főispánt, Fekete Györgyöt, s reményének ad kifejezést, hogy az ottani zűrzavaron ő majd úrrá lesz, mint „esze veszett vármegyének okos és bölcs főispánja". Nógrád vármegye közelebb is volt Grassalkovich birtokaihoz, mint Arad; így a megye ügyeivel is többet törődhetett. A főispáni állásban való változás nem érintette presztízsveszteségként, sőt, inkább úgy látszik, örült neki. Szívesebben törődött saját birtokaival és a hozzá területileg közelebb lévő ügyekkel. Mint még 1751. október 27" OL, MKL E 584 Jogügyig. Ltr. 16. csomó. Fekete Györgyhöz 1752. jan. 6.
