Fallenbüchl Zoltán: Grassalkovich Antal - Hivatalnok és főnemes a XVIII. században (Gödöllői Múzeumi Füzetek 2. Gödöllői Városi Múzeum, 1997)

IV. A Királyi ügyigazgató

IV. A KIRÁLYI ÜGYIGAZGATÓ Grassalkovichot az uralkodó, III. Károly, 1720. május 16-tal nevezte ki királyi ügyigazgatóvá az előlépett Majthényi János helyére

1

3. Ezzel a funkcióval indult meg tulajdonképpen a nagy lehetőségek útján az eddig szerény, de máris tekintélyes iíjú hivatalnok, aki most is még csak éppenhogy túllépett húszas évei felén. Elődei, Hrabovszky István 1700-1703, Meskó Ádám 1703-1707, Meskó Jakab 1707-1709, Tholnay Dániel 1710-1712 és Majthényi János 1713-1720 közt működtek, aránylag rövid ideig. Jogban jártas emberek voltak. A vagyonszerzésre egyikük sem igen szorult rá. Az ügyigazgatósággal járó lehetőségek kiaknázása Grassalkovichra maradt. Már mint a budai kerület ügyésze kiszemelte magának a Pesthez közel levő, kétes birtokjogú földesúri falvakat és birtokrészeket, s bár másutt is igyekezett tulajdonhoz jutni, de főleg erre a területre, Pest és Heves megyékre koncentrált. Felismerte ugyanis ennek a vidéknek Pesthez és Budához, az ország közlekedésileg és gazdaságilag egyik legfontosabb, az államterület közepén levő részéhez tartozását, és ennek következtében az itt kialakuló kedvező piaclehetőséget, csakúgy, mint terület - történeti múltból is táplálkozó — stratégiai fontosságát és fejlődési kilátását. Felismerte továbbá azt — ellentétben sok kortársával, akik bárhol egyszerűen csak szerezni akartak —, hogy a nagy birtokkomplexumok jobban áttekinthetők és szervezhetők, tehát könnyebben fel is virágoztathatók, mint a szétszórtan, a különböző országrészekben, vidékeken levő kisebb-nagyobb birtokok és részbirtokok. Ezekhez inkább többnyire az ősök iránti kegyeletből, vagy esetleg presztízsből ragaszkodtak a birtokon belül lévő vagy jogaikat éppen most érvényesíteni akaró nemesi családok. Ezek gyakran egymás ellen folytattak — különösen 1723 után — olykor késhegyig menő tulajdonjogi pereket, jól megkönnyítve Grassalkovich birtokszerzö tevékenységét. Tipikus példája volt ennek Grassalkovich egy kortársa, a Pozsony, Somogy és Bihar megyékben birtokos Sigray László Ignác (1695—1756?), aki — naplójából láthatóan — élete folyamán perről perre keveredve, ide-oda utazva szétszórt birtokain, végül is teljesen eladósodott

1

4 Grassalkovich a Pest-Eger-Kassa országutat és a Pest-Szeged országutat különös figyelemben részesítette. Buda vidékén — az ott lévő kamarai, valamint Zichy birtokok miatt — nem volt érdemes terjeszkednie, annál inkább a népes vásárok és nagy építkezések miatt felvirágzó Pest város körül; így figyelmét ennek a területnek szentelte. " OL, MKL E 21, Ben. Res. 1720 máj. 16. 1

4 Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata. (In OSZK Évkönyv 1974-1975. Bp. 1978, 169-195. I.)