Farkas György: A Hamvay-kúriától a helytörténeti gyűjteményig 1662-1982 (Gödöllői Múzeumi Füzetek 1. Gödöllői Városi Múzeum, 1994)

AZ ÉPÜLET TÖRTÉNETE - A történelmi háttér

AZ ÉPÜLET TÖRTÉNETE A tiszteletnek valami különös érzése fog el mindig, valahányszor a TV képernyőjén 100 éves embert köszöntenek. Akár férfi, akár nő, bizonyos, hogy a bölcsője és koporsója között több mint egy évszázad telt el. Hasonló érzés támad bennem akkor is, ha a Hamvay-kúriára gondolok, amely úgy viszonylik Gödöllő épületeihez, mint a 100 éves ember kora a 60-70 éves átlagkorhoz. Csak itt az időbeli arányok jóval nagyobbak, mert a Hamvay-kúriánál - mint már említettük - napjainkig 320 év telt el. így a kúria történelmi gyökérszálai a török időkbe nyúlnak vissza, amelyre - a teljes helyzetkép kedvéért - ki kell térnünk. A történelmi háttér A török, uralmának első évszázadában, nem tűrte meg a magyar földesurakat a hódoltság területén. Tudunk arról, hogy Gödöllő egyik földesura, Egri Danes Farkas, 1578-ban még a török területen kívül eső birtokain tartózkodott.' A jobbágy azonban legtöbbször a helyén maradt, a hódoltsági területen csakúgy, mint a magyar királyság területén. Az előbbieknél a török kanun kötötte a földhöz, az utóbbinál a király törvénye.

2 Munkája eredményére nézve pedig a török és magyar földesurak igen korán megegyeztek egymással. Az 1547. évi török berendezkedés után több diplomáciai szerződés biztosította a „magyar rendre" való adózást is. Majd az 1562. évi békeszerződés úgy intézkedik, hogy a jobbágy adójának a felét a török kapja, felét pedig a magyar földesúr. Ez a kettős földesuraság nagy teher volt jobbágyra nézve, de a közös érdekeltség elve alapján közelebb hozta egymáshoz a földesurait, akik arra törekedtek, hogy a jobbágy minél zavartalanabbul, minél többet termeljen. Ezért tűrték el 1638 után a „parasztvármegye" kialakulását, amely kezdetben a jobbágyság fegyveres szervezete volt a rendfenntartásra, s főleg terményeinek védelmére az országszerte csatangoló török és más martalócokkal szemben. Szerepét azonban az 1653. és 1659. évi instrukciók szerint a „nemesi vármegye" veszi át, amely valójában a magyar közigazgatás kialakulását jelenti, s végül is 1670-re teljesen megfosztja minden önállóságától a parasztvármegyét. 10