Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 4. A belső megtartó erők

A községbirói szervezet állandó meglétének bizonyítására Gödöllőn szintén felsorakoztathatnánk az adatokat. Gödöllő szószóló követei 1668-ban Füleken a nemesi megye előtt, amikor az a török békeszegéseire nézve gyűjt adatokat: Csomor Tamás és Drabant György. Az 1699-es név szerinti összeírásban a biró (judex) Szabó János, két birótársa (polgár) Oláh András és Őcsay István, ezeken felül vannak az esküdtek, kiknek a száma rendszerint hat. Az 1700-as évek elején a gödöllői "polgár birák és esküdtek" könyörgő levelet küldenek PPS vm. nemesi hatóságához, hogy Leb báró túlzott adóköveteléseit hárítsa el a fejük fölül. A gödöllői községbirói szervezet vezető emberei ekkoriban a már emiitetteken kivül Kodo János, Gyulay István, Orbán Mihály, Molnár István, Pozsár Miklós és Som Mátyás, szinte mindannyian jelen vannak 1697. szept. 20-a körül, amikor Gödöllő községileg, ahogy akkor mondták "falujul" rohanta meg a Szilas völgyet Pécel területén és a termést onnan elhordta. A falu közösnek érzett sérelmét közösségben torolta meg saját elöljáróinak a vezetésével. Ennek az erős faluközösségnek Írástudója is volt, az 1658-ban szereplő Albert Deák Jancsi jobbágy-deák, aki oly mértékben azonosult falujának érdekeivel, hogy saját kezűleg verte meg a szadai disznópásztort, amikor az kondájával áttévedt a gödöllői (mások szerint még szadai területen volt!) földre. Samu Deák 1699ben szerepel a gödöllői Samu családból nyilvánvaló írástudóként a jobbágyok sorában. Ők és még mások, akiket név szerint nem ismerünk, végezték Gödöllő faluközösségének írásbeli teendőit.