Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 2. Adózás török és magyar részre

Szentjakab birtokosa 1546-ban Ferhád Valkóvár, 1559-ben Haszán bin Ahmed, 1562-ban Ferid Bosna, 1580-ban Hiiszejn, valamenynyi timár-birtokos és 1590-ből nincs adatunk. A felsoroltak már nevük alapján is nagyrészt délszláv eredetűek, ami általában jellemző a magyarországi megszálló török katonaságra. Szentjakab puszta haszonélvezője Veli bin Ali ziámet-birtokos 56 1602-1603-ban, amikor Mogyoród faluval alkot egy birtoktestet. Gödöllő földesura 1668-ban a Budán lakó Musztafa szpáhi. Több török birtokost név szerint nem ismerünk a XVII. századból. Az ekkoriben kibontakozó súlyos gödöllői-szadai határvita elfajulására mi sem jellemzőbb, mint hogy ennek során 1671-ben kiszállt Gödöllőre és Szadára is mindegyiknek a török földesura a határt kijelölni, amihez magyar felfogás szerint joga nem volt ugyan, de ennek kapcsán felmerült mindkét falu "törökösségének" a vádja, hiszen megsértették az 1659: 13.tc-t, amelyik tiltotta, 57 hogy peres ügyekben a török hatóságokat vegyék igénybe. t A török hódítás kezdetén Gödöllő és Besnyő pesti Tatai, másként Hatvani György deáknak két feleségétől (Felhévizi Nagy Margit, Bánchy Anna) származó György és János fia kezén van. "Meggondolván az élet múlandóságát, egymást birtokaikra nézve, amelyek jelenleg a török kezén vannak, de ha az Isten az ország régi határait visszaadja, akkor kezükbe juttatja, egymást kölcsönösen örökösöknek jelentik ki." - 1555. máj. 29-én. Ha mind a két fiág kihalna, akkor a birtokok akaratuk szerint szálljanak a néhai Danch Pál fiára, Farkasra. És valóban 1570-ben az Egerben élő Dincz Volfgang kezében találjuk Gödöllőt, vagyis ezek szerint 37