Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 3. Társadalmi tagozódás és gazdálkodás

beállt a Hatvani család mindkét ágának magszakadása. Bár bonyolítja a helyzetet, hogy 1585-1586-ban egy Hatwany János szerepel, mint Pest megye és Solt szék egyik szolgabirája. A váci püspöki tizedek összeírása 1596-ban röviden közli, hogy Gödöllő 58 nemeseké, vagyis egyszerre többek kezén van. Gödöllő, Besnyő, Babat és Egerszeg 1640-ben már Vámossy Erzsébet és István birtoka, jelenleg nem ismeretesek adatok, hogy hogyan került kezükbe. Ezután bonyolult örökösödési viszonyok között birták a Hamvayak, Mocsáryak, Bossányiak. Az utóbbiak közül Bossányi Krisztina fogyó gödöllői részbirtokait haláláig, 1737-ig megtartotta, ekkor azok is Grassalkovich Antal kezébe 59 jutottak. Társadalmi tagozódás és gazdálkodás A török adókivetések a ráják csoportján belül megkülönböztették a dzsizje-adó fizetőket, a fejadó-fizetőket, mivel ezek évi jövedelme meghaladta a 200 akcsét. Ez a két kategória nagyjából megfelel a jobbágy és a házas zsellér magyar adó-alany megkülönböztetésnek. Gödöllőn - kivéve az 1559-es évet - szinte csak dzsizje-adó fizetésére kötelezett családfők, azaz telkes jobbágyok éltek a XVI. század második felében. Az 1559-es év eltérő adatai a besnyői beköltözők miatt keletkeztek. A társadalmi tagozódást tovább árnyaló adatok: 1562-ben van 2 juhos gazda (150, illetve 100 juh birtokában), 1590-ben három gazda egy-egy szolgát tart.