Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - II. Gödöllő a török hódítás korában (1541-1686) - 2. Adózás török és magyar részre

puszta. Gödöllő megszállására, újratelepítésére tehát 1648. jun. 53 23. és 1650. márc. 31. között került sor. Mivel a falvak újjáépítésének általában tavasszal kezdtek neki, nem járhatunk meszsze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy Gödöllőre nagyobb népesség 1649 tavaszán érkezett a Vámossyak akciójaként. Adózás török és magyar részre Amikor Ferdinánd magyar király 1547-ben öt évre békét kötött a törökkel, kifejezte reményét, hogy a török hatalom nem fogja gátolni a jobbágyokat az országos adó, a tized és a különböző földesúri terhek és tartozások fizetésében és abban, hogy saját földesuraik és a király végváraiba régi szokás szerint eleséget hordjanak, illetve azok erősítésén ingyen munkát végezzenek. Ennek fejében a Habsburg hatalom is méltányolta a török igényeit, amennyiben 1548-ban a hadiadó kivetésekor megengedte, hogy a töröknek adózó falvak az összegnek csak a felét fizessék. Ezek során gyakorlatilag kialakult a kettős adóztatás rendszere, mely a török birodalom területén is egyedülálló. A kettős adóztatás terület-sávja, mely az ország közepén félkörben húzódó magyar és török végvárrendszer mindkét oldalán messze benyúlt a másik fél területére, valójában addig terjedt, amig a másik fél végvári katonasága képes volt behatolni az ellenség földjére és ott behajtani az adót, mert ettől kezdve az adószedők, adóbérlők mindkét oldalon katonatisztek voltak és az adószedés módja a végvári portya, békésebb időben a faluközösség vezetői vitték az adópénzeket és terményeket fuvaroztatták a kijelölt helyekre.