Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 6. Gödöllő társadalma és gazdálkodása

hely. Gödöllő tornyos kőtemplomát 1492-ben említik először. Babaton a Templom- tábla nevii egykori szántóföld őrizte meg a hajdani templom emlékét. Besnyő középkori templomára nézve nincsenek adataink irott forrásból, a területén állítólag templom maradványai között talált, egyébként középkorinak meghatározott Szűz Mária kegyszobor ellenére sem. így tehát a négy településből legkevesebb három rendelkezett templommal a középkor vé45 gén, ami jelentékenyebb település voltuknak bizonyítéka. Az 1430-as határjáráskor szántóföldeket említenek Gödöllő és Szada határán, melyek közelében, a nyilván nyárfák között álló, Nyárkutból nyertek ivóvizet a földeken dolgozók. Gödöllő 1492ben a sorvadás állapotát mutatja, egykor lakott 24 telkéből ekkor csak 5 lakott, 9 nem régen elhagyott, ezeken még állnak a jobbágyházak és egyéb épületek és 10 már " pázsittelek", azaz régen elhagyott. Ennek a puszta-telkesedésí folyamatnak az okát források hiányában nem tudjuk megjelölni. Gödöllőn 1492-ben a müvelésbe vett terület számadatai a következők: 20 királyi hold szőlő (kb. 40 magyar hold), egy királyi ekealj szántó (kb. 300 magyar hold), másfél királyi ekealj legelő (kb. 450 magyar hold), 2 királyi ekealj erdő (kb. 600 '"agyar hold) és 25 kaszás rét (kb. 50 magyar hold). Az arányokból nagy vonalakban felrajzolható a kiterjedt szemtermelés, valamint a legeltető állattartás bizonyos takarmányozással együtt a rétre való tekintettel. Elég jelentős a szőlőművelés is, nyilván a Margitahegy déli oldalában. Kertmüvelésnek nyoma sincs az összeírásban, az nyilván nem haladta meg a jobbágy-asszonyok szokásos 31