Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 4. A táj birtoklás- és településtörténete

rólagos foglalkozás lehetett, mig a dombságon, annak völgyeiben és erdeiben korábban kezdődött el a földművelés és erdőhasznosi19 tás, illetve már a kezdet-kezdetén is ez volt a főfoglalkozás. A Xn-Xin. századra ezen a területen a falvak már minden jel szerint rögződtek a legkedvezőbb helyeken, vagyis a szükségleteik és feladataik szerint kiválasztott, kijelölt pontokon. Határaik már elkülönítettek állandónak tünő határjelekkel, ekkorra már szokásba jött a régi határok emlegetése az oklevelek határjáró leirása., 20 íban. Az európai állam alapításának a feltétele ekkor mindenképpen a feudális társadalmi viszonyok kialakulása-kialakítása volt, ami egyrészt a törzsi szállásterületek szegélyén létrejött feudális nagybirtok, másrészt a fejedelem, majd király k'írül csoportosuló magyar és idegen fegyveres kiséret révén Visegrád vármegyében a X. század második felében országos viszonylatban talán a legerő21 sebben és legátfogóbban haladt már előre. A faluszervezet kialakulásának kezdeti, spontán módját egyre inkább felváltotta a telepítési akció, amelyik lehetett állami, azaz királyi - gondoljunk a katonai szolgálatra rendelt segédnépek (oroszok, oszlárok, besenyők, varsányok stb.) és a szolgálónépek (kovácsok, szántók, csatárok, fazekasok, fonók, hodászok, dusnokok stb.) telepeire. Bár azt állítottuk, hogy a balparti Visegrád vármegye területe a honfoglalás idején szinte lakatlan volt, mégis azt kell mondanunk, hogy ennek ellenére nem volt úttalan föld, ez a megállapítás leg-