Horváth Lajos: Gödöllő történetének irott forrásai 1325-1711 (Gödöllői Füzetek 1. - Városi Helytörténeti Gyűjtemény, Gödöllő, 1987)

Gödöllő történetének vázlata 1711-ig - I. Gödöllő a középkori magyar királyság korában - 4. A táj birtoklás- és településtörténete

Inkább a minket legjobban érdeklő útra, a "vereckei" nagyutra, az Oroszország (a Kievi Rusz) felől jövő rendkívül fontos középkori kereskedelmi útra vonatkozik, amelyik a későbbi Gyöngyös-Hatvan-Bag-Gödöllő-Kerepes vonalán haladt és Kerepes tájékán ért ki a gödqUői-valkói erdőségből a ligetes rákosi síkságra. Ennek az útnak a Duna parti végpontjánál feküdt már a római korban is egy megerősített tábor, majd a maradványai felhasználásával épített X-XII. századi Pesti vár a mai Március 15-e 22 teren. Mindezeket azért kellett vázolnunk, hogy bizonyitsuk a honfoglaláskor öröklött utak szerepe a falurendszer megszilárdulásában és kialakulásában sem hanyagolható el. Ugyanakkor ebben a korban a kereszténység felvételének államikirályi programja, a váci egyházmegye megszervezése is a falurendszer megszilárdulásának az irányába hatott. I. István n. törvénykönyve (1030-1038) 1. pontjában elrendeli: "Tiz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 apró marhával. Ruháról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök." Természetesen a király akarata ott érvényesülhetett elsősorban és legkorábban, ahol azt semmi sem akadályozhatta, vagyis a királyi-királynéi és hercegi birtokokon. Ez a terület Visegrád vármegyében a Solt, Fájsz, Taksony, Üllő, Tétény, a fejedelmi nemzetség nagy neveivel jelölt területtől északra nagyjából a 23 Galga és Duna közötti vidék egészen Vácig. 23