Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Mészáros János: Gödöllő "kisépítészeti" hagyományai

lentett, amit a kor legkorszerűbb közlekedési eszközeivel viszonylag rövid idő alatt Bu­dapestről meg lehetett közelíteni. Építészeti fejlődését egyrészt a helyi kereskedők, iparosok igényei befolyásolták, valamint azon pesti polgárok (kisebb részben nemesek), akik az előbb említett okok mi­att Gödöllőt választották nyaralójuk megépítésének helyszínéül. A formai jellegen túlmenően kiemelkedő, hogy itt a kultúra szellemiségében törté­nik egy jelentős átmenet. Az épületek megtervezése, kivitelezése már egy fejlettebb "pallér" színvonalat jelez, jelentős bedolgozó iparos hátérrel (asztalos, tetőfedő, lakatos, stb.) Az épületek formai kialakításánál a hatástényezők közül kiemelkedő a megújult életre és szerepre jutó Grassalkovich kastély, a királyi váró, amit Ybl Miklós tervezett, párhuzamosan a budapesti nagy építkezésekkel, ahol az eklektika történelmi korok irán­ti nosztalgiáját precíz mintakönyvek elégítették ki. Kitapintható, hogy az eklektika korára eső gödöllői polgári-polgáriasuló építészet kettős gyökerű. Egyrészt adott a helyi közösség, amely beéri saját épületeinek új minták szellemében történő átépítésével, kiegészítésével. Erre kiváló példák az utcafronton L alakban befordított parasztházak, az utcafrontra a mintakönyvek jegyében fogant plaszti­kával, ahol az utcai tagozat teljesen követi a kor divatos ízlésvilágát, másrészt az udvar felé fokozatosan visszatér, illetve megőrzi rusztikus tornácos-vályogfalas hangulatát. Másrészt a Gödöllőt üdülőrezidenciául választó pesti polgárok hozzák a maguk elekti­kus, mintakönyvekkel alátámasztott divatját, és sorra épülnek neobarokk, historizáló, manzárdtetős és középrizalitos vagy sarkosan kiemelt nyaralók. Az eklektika felkarolta a történelmi stílusokat, ezen belül pedig a preferenciák kialakulásánál Gödöllőn döntő szerepe volt az újból fénykorát élő kastélynak. Ferenc József és Erzsébet királyi reziden­ciája, a maga angolkertté átalakított kastélyparkjával nem csupán építészetileg szolgált mintaként, hanem a kertek parkszerű igényességgel történő kialakításánál is. Annak ellenére, hogy ezek a hajdani üdülőkertek zömmel összezsugorodtak, sok közülük fel lett parcellázva, illetve haszonkertté lett átrendezve, máig élnek és különö­sen Gödöllő kertváros jellegét határozzák meg. Ma is találni parkszerű kerteket, szob­rokkal, kerti mobiliákkal, itt-ott léteznek még kerti pavilonok, és ahol a parkjelleg domi­nál, megmaradt a kertészeti igényesség, annak ellenére, hogy az új életmód és kultúra je­gyében sok helyen ezek egy részén haszonkerteket alakítottak ki. Érdekes megvizsgálnunk, hogy milyen összetételű Gödöllő valósította meg ezt az áttérést az új építészetre, melynek jelentősége igen fontos. Gödöllő egy uradalom-mellé­ki mezővárosból több hangsúlyú településsé rendeződött át, ahol a hagyományos élet­móddal párhuzamosan kialakult egy üdülővárosi miliő is. A továbbiakban Gödöllő han­gulatát ez a párhuzamosság határozta meg egészen napjainkig. 1900-ban Gödöllő lakossága 5888 fő volt, 92 %-ban magyar nemzetiségű. [10]. 1895-ben 2000-en nyaraltak Gödöllőn, ez a szám 1928-ig 250 családra csökkent. 1898­ban 142 az iparosok száma, 1917-re ez 296-ra nő, és ekkor 4 ipari vállalat volt a telepü­lésen. Fontos tényező a hozott hatásokat illetően, hogy jelentős a Pestre járó iparosok száma (legtöbbjük kőműves). 1895-ben 42 szatócsbolt volt Gödöllőn, zömmel izraelita kereskedők tulajdonában. Fontosak voltak a gödöllői városok, különösen a település pezsgő élete szempontjából. A dualizmus korát már számos fénykép és dokumentum is mutatja, melyek segítsé­gével megállapítható, hogy a HÉV megépítésével nagyjából kialakult az egészen az 1960-as évekig élő településszerkezet. 83

Next

/
Thumbnails
Contents