Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

HELYTÖRTÉNET - Mészáros János: Gödöllő "kisépítészeti" hagyományai

A polgáriasodást jelzik a fokozatosan épülő közintézmények (bíróság, községháza) és a hatásukra épülő polgári lakóházak, valamint az üdülőterületek kifelé szorulásával a mindennapi polgári életre átalakított - átrendezett "úri" villák és nyaralók (például a Léda-villa). Az eklektikát felváltó szecesszió termékeny talajra talált Gödöllőn. A kezdeti szórványos és elszigetelt építkezések után (például a Fenyvesi Nagyúton lévő ún. "Bagolyvár", mely 1894-ben épült - feltételezhetően egy Szerencsi nevű építész tervei alapján), a Gödöllőn megalakuló művésztelep a település szellemiségére máig kiható, teljesértékű jelenlétével egyértelműen a magyar szecesszió egyik központjává emelte Gödöllőt. Mielőtt még részletesebb elemzésbe bocsátkoznánk a gödöllői művésztelep építészetre is hatást gyakorló jelenlétét illetően, hangsúlyoznunk kell, hogy a magyarországi barokk egyik csúcsát jelentő kastély mellett ez az irányzat az, amelyik építészeti alkotásaival kiemelte Gödöllőt a szolid provincializmus szintjéről, és ha viszonylag rövid időre is, de a szellemi pezsgés központjává emelte. Ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert az addigi szinte folyamatos, megcsontosodott hagyományokat felfrissítette (mégpedig elsőként tudatosan kezelve a A Belmonte-ház a századelőn (Körösfői utca) hagyományok értékét, modern kontextusba emelve azt), saját újító szellemiségét igyekezett az itt talált miliőbe ágyazni. A gödöllői csoport a megvásárolt parasztházakat a szecesszió hangulatának megfelelően műteremházakká alakította. Nagy Sándor és Belmonte Leo pedig a fiatal Medgyasszay Istvánt bízta meg a műteremházak megtervezésével. Érzésünk szerint a gö84