Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

hosszassan elüldögéltem a római színház romjai között, és néztem a tompazöld színű olajfáktól borított, enyhe hajlaté dombokat, szöllőket, szántóföldeket, melyeknek színe és formái oly gyakran visszatérnek a toszkániai és umbriai mesterek képeinek hátterében. Firenzéből kirándultam Pratoba, Pistoiába és Pisába. Pratoba Filippo Lippi freskói csábítottak. Pistoiában Luca della Robbia nemes terra cottája, Mária és Erzsébet talákozása kapott meg. Pisában leginkább a Campo Santo freskói érdekeltek, de nagyon tetszett a dóm, a battistero és abban Niccolo Pisano prédikálószéke. - Ez a kirándulásom azért is emlékezetes maradt, mert ezen szereztem első nikotinmérgezésemet. Útközben folyton kedvenc "toscani" szivarjaimat szívtam, és éjszaka otthon olyan erős szívdobogást kaptam, hogy már kétkedtem abban, a reggelt megérem-e? Biztonság okáért felírtam egy cédulára, hogyha meghalnék, hova küldjenek értesítést. Mikor jó öreg háziaszszonyom reggel benézett és megmondtam neki, hogy mi a bajom - mert közben rájöttem -, ő jó erős feketekávét főzött és azzal hamarosan kigyógyított. Ha már ezt a kellemetlen tapasztalásomat is felhoztam, egy kedvesemlékű futólagos találkozásomat sem fogom elhallgatni. Egy délután az Uffiziban voltam. Aznap kevesebb látogató volt és így csendben vehettem sorra kedvenceimet. Egyszerre egy szép, egésséges, magas, nagyon disztingváltan öltözött fiatal leányt vettem észre. Feltűnés és tolakodás nélkül igyekeztem közelében maradni és abból, hogy milyen képek előtt állt meg azt is láttam, hogy jó - vagy legalább is az enyimével egyező - ízlése van. Egyszer, amint véletlenül ép mellettem ment el, leejtette Baedeckerét. Természetesen felkaptam és átadtam neki, ezt ő nagyon kedvesen köszönte meg. Ebből valahogyan beszélgetés lett. ó a képtárt még nem ismerte és így vezetőjéül szegődtem. Udvarlásnak még az árnyéka sem vegyült beszélgetésünkbe. Végre haza kellett mennie szállodájába, ahol anyja és testvérbátyja várt rá. Megmondtam neki nevemet, ő is megmondta az övét, amely egy nagyon előkelő hollandi név volt. Mindketten tudtunk egymás családjáról és rokonairól. Beszélgetve mentünk ki a képtárból és ő mingyárt be akart mutatni hozzátartozóinak, ami meg is történt, de rögtön láttam, hogy a mama legkevésbé sem örül lánya szedett-vedett ismeretségének. Ezt ma mint családapa jól megértem, mert igazán nem tudhatta miféle szerzet vagyok. Másnapra megbeszéltünk valamit, de mikor szállodájukban utánnuk tudakozódtam, ott azt mondták, hogy már elutaztak. - Többé soha sem hallottam felőle, de remélem nem haragudott meg rám azért, hogy firenzei tartózkodását akaratlanul megrövidítettem. Sajnálnám, mert igazán kedves leány volt. Ezután nemsokára - április elején - elhagytam Firenzét. Castel-Fiorentinoig vasúton, onnan tovább kis egylovas kocsival mentem a "Széptornyú" San Giminianoba. Ekkorra már jól belétanultam az olasz nyelvbe és azt, ha nem is hibátlanul, de folyékonyan beszéltem. így vetturinommal - kinek tetszett hogy lovát kíméltem - útközben kellemesen elbeszélgettünk. - San Giminiano, régi várfalaival, és a falakon belüli palotáihoz épített vártornyaival, páratlanul álló maradványa az olasz középkornak. Ez a város a középkor végéig virágzott. Ott készültek Domenico Ghirlandaio legszebb freskói a Collegiata templom Santa Fina kápolnájában és Benozzo Gozzoli kedves szent Ágoston sorozata a Sant Agostinoban. - San Giminianoból Orvietoba menet, útközben megálltam Sienában. Ott, mindenekelőtt a félbenhagyott dóm maradványai kaptak meg. A sienaiak eredetileg a mainál sokkal nagyobb dómot akartak építeni, és annak töredékei - a mai dóm falain kívül - még itt-ott fennmaradtak. Vannak akik ezt a nagyotakarást nagyzásnak tartják és ezeken a faltöredékeken ép úgy nevetnek, mint Olaszország sok más befejezetlen épületén. Pedig ép ezeknek a nagy meréseknek köszönhetjük azt, hogy Olaszország fénykorá156