Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

zalon mintegy kirakatban üllek. - Arra is volt esel. hogy a szombaton kezdett mulatságot meg vasárnap délután folytattuk. De c/.t az öregek megrótták. - Az egész mulatságot a gazda előlegezte, de a végen elszámolt a legényekkel, akik azt egyenlő részekre osztva térítették meg. Köröslő - az oláh pásztort és családját kivéve - színmagyar és színreformátus, vagy ahogy ők mondták "magyarvallásű" falu volt. De ha már egyszer egészen bevettek maguk közé, "pápista" leiemre is kénytelen voltam velük templomukba eljárni. Kívülről mindgyárt megszerettem ezt a falu feletti emelkedésen álló szép kis templomot, jellegzetes kalotaszegi tornyával, körülvevő cinterem falával. Belül is kedves volt fehér falaival és feslett famennyezetével; de igazán széppé akkor lett, ha megtelt a hívek színes gyülekezetével. A karzatról ahol a legényekkel ültem, ez a kép elragadó volt. Még a férfiak is színesek voltak, mert ünneplőbe mindig új színes bőrözésűcs kivarrású mclyrcvalókal vettek fel. De a körösfői templom apothco/.isa az úrvacsoravélel volt. Ilyenkora lányok fe jkendő helyett gyöngyöspártát tettek a fejükre. A párta karikájának eleje koronaszerű üveggyöngyös ékszer volt. Oldalt és hátul pedig jő kétujjnyi széles, vörös és kék szalagok csüngtek le sűrűn róla úgy. hogy azok a lány vállait és hálát takarták. Pártához nem muszújt. hanem "gyócslcrsingct". plisszírozoll gyolcsszoknyái viseltek. Nemhiába mondja a kalotaszegi nóta. hogy "Szép virágoskert a mákói templom", mert igazán hatalmas virágkos/.orúnak látszott, mikor a lányok a/ úrasztalát. díszes ruháikban körülállták. - Volt még egy - nem épen különleges kalotaszegi - okom. amiért mind szívesebben jártam ebbe a templomba, a zsoltárok, regizamatú. erőteljes magyar nyelvéért. Természetesen nemcsak templomba jártam, vagy mulattam barátaimmal, hanem - a mellett, hogy sokat festettem és rajzoltam - néha dolgoztam is velük. Kalákába aratni is elmentem. Soh sem voltam valami jó kaszás, de erre ott nem is volt szükség, mert a fehérnépek arattak sarlóval, a férfiak dolga pedig a kevekölés és kalongyarakás volt; aki ezt egyszer hajnaltól estig csinálta, az tudja, hogy ez sem épen lenéznivaló munka.Hogy a testi munkához nem szokott ember mit bír ki egy kis kitartással, azt akkor tanultam meg. mikor a szomszédos Sárváron tűz volt. A körösfőiek persze odasietlek fecskendőjükkel és én is köztük voltam. Sötétedett mire odaértünk és rögtön nekiláttunk egy hatalmas szalmafedelű csűr oltásának, amely akkor fogott tüzet. A fecskendő két karját négy-négy ember hú/ta. az egyik négyesbe én is bclcálltam. A húzásnál a kart guggolásig lenyomtuk cs nyújtőzásig feleresztettük. Talán meg öl perce sem múlott mikor körülnéztem. hogy vájjon már felváltanak-e? Azt képzeltem, hogy karjaim kiszakadnak, térdeim pedig ronggyá mennek. De társaim semmit sem szóltak és helyükön maradlak. így cn is maradtam. Egy darab idő múlva elfásultam, de mikor éjfél is elmúlt és a tüzet eloltottuk. már egészen friss léptekkel mentem hazafelé. Reggelre ébredve pedig nyomát sem éreztem a fáradtságnak. Nemrég voltam még Körösfőn. mikor odaérkezett Liipola Yrjö finn szobrász, kivel ott egész életre szólló barátságot kötöttem, őszinte, nyílt és jóindulatú jellemével, de tahin furcsa kiejtésével is. hamar megnyerte a körösfőieket. Nemsokára 6 is beöltözött és őt is bevették a legények közé. A helyi szokás szerint mindketten kaptunk csúfnevet: én házigazdánkról Pali Pista lettem, őt pedig - mert agyaggal dolgozott - Sáros Gyurkának hívták. Megérkezése utáni napon kimentünk egy ligetes dombra, ahol épen kaszállak. Házigazdánk bivalytehene. Sudár is ott legelészett, de egyszer csak meglátott és azonnal célba is vett bennünket. A bivaly, amilyen nehézkes állat olyan sebesen fut. ha efféle szórakozásra van alkalma. Bizony mi is szaladtunk, mert tudtuk, hogy a bivaly alaposan végez ellenfelével, de ezzel nem sokra mentünk volna, ha a közelben kaszáló 149