Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Zichy István (1879-1951) festő- és grafikusművész: Napló (részletek)

ban is hozzájuk hasonlóvá váljak. Ez is megtörtént. Szereztem néhány rend ingct-galyát. szép melyrevalót, egy bu jbelét, pár csizmát és kalapot, de a kalapravaló gyöngyösbokrétát és a kivarrott fekete nyakravalót, már leánytól kaptam, mert ezeket venni szégyen lett volna. Most már bátran rés/.tvehcttcm a vasárnapi táncban. A táncot mindig egy - vagy két - "legények gazdája" rendezte. Ennek kellett cigányról gondoskodnia, és egy alkalmas házat vagy csűrt "elkérnie". Néha bizony csak olyan csűrt kaphattunk, amelynek friss földjét nekünk kelleti ledöngölnünk. Ez fáradságos dolog volt, mert csizmáink hegyes s;u"ka elemlén úgy bclévágódott a csűr földjébe, hogy erővel kellett kirángatnunk belőle. A cigányt - ez többnyire egy szál "klanétás" volt - előszóra legények gazdájának házánál illett pálinkával megitatni. Aztán - ez többnyire kora délután volt - megindult a gazda a tánc színhelyére. Elöl ő vágott neki dalolva, pár pajtásával összelögódzva az út közepének - bármilyen idő is lett légyen -, pár lépéssel utánnuk húzta vagy fújta, ahogy csak bírta, a cigány. A tánc helyére érve rendezkedtek, elhelyezkedtek, miközben a "népek" gyülekeztek. A legények egy csomóban, a fehérnépek és a házasembcrck is körülöttük álltak. A szerint, hogy a tánc az alvégen vagy a felvégen volt-e. eleinte inkább csak az. utcabeli lányok jöttek, a másikak később, mintegy látogatóba érkeztek. Mikor minden rendben volt. a legények gazdája pár pajtásával kiállt a középre, a cigány pedig rákezdett a legénynótára, mire azok - pávásan megkezdték a táncot. Ennek a táncnak három főmozzanata van, de a táncosok végig lehetőleg kört képeztek, fejüket és derekukat pedig - mint minden magyar táncnál - mindig egyenesen tartották. Az. első mozzanat igen méltóságteljes ritmikus lépés volt. Ennél a táncos térdeit felváltva magasra emelte, másik lábán jól felemelkedett, miközben hüvelyk és középujjával folyton "fültyögetett" (csellintct). Ez. alatt hívja be a gazda a táncba a többi legényeket: vagy. ha elég derék legény volt hozzá, úgy galléron vagy vállon kapva penderítette be őket a körbe. Ehhez, a másiknak is ügyesnek kellelt lennie, nehogy négykézláb érkezzék. Mire a legénység mind benn volt a "karikóban". a cigány a frissebb ritmusú "figurái" játszotta. Ezt mindenki többé-kevésbé egyénien járta. Ez. egyrészt hihetetlen gyors bokázással, másrészt ugrásokkal, közben a csiz.maszár ütemes csapkodásával. füttyögetéssel és kurjongalással ment mindaddig, amíg mindnyájan valósággal lázba jöttünk. Akkor a zene. egyszerre csak csendesedni kezdett és a tánc átment harmadik mozzanatába, ami inkább csak körséta volt. miközben a zenét a táncosok tapssal kísérték. Ezt az egész közönség élénken figyelte és nagy csúfság számba ment, ha valaki a tapsot elvétette. Erre az. volt a szabály, hogy "akinek a keze vétett a háta bánja." A legénytáncot esetleg többször is megismételték, "mert ez a főtánc" amíg végre szabad volt a cigánynak a párosra átmennie. Mikor a lassút elkezdte, a legények megálltak és a körön kívül álló lányokat - ép úgy. mint azt az ónodi láncról elmondtam - "Kisó te!", "Pendz.si!" hívással vagy csak egy intéssel a körbe szólították. A lassút folyton fordulva járták, és pedig minél tovább egyfelé fordulva, amit nehéz volt megszokni. A frissbe egyesek kedves változatosságot hoztak azzal, hogy ritmusút csizmasarkukkal kikopogtatták. A legény párjával pihenőig együtt táncolt, ezért úgy is mondták, hogy "egy párt táncolt", "kivel táncoltad ezt a párt?" - Pihenő után többnyire megint lcgénynótával kezdték. Ilyenkora gazda gyakran hívott táncba néhány (házas-) embert, kivált a fiatalját, vagy a híres táncosokat. A párosláncban némelyik menyecskét is megugratták, de ezt a lányok nagyon rossz szemmel látták. A tánc hol vasárnap délután, hol szombaton kezdődött és ilyenkor vasárnap reggelig tartott. Istentisztelet előtt kellett befejezni, mert arról nem volt szabad lemaradni. Sőt az. is szégyen volt, ha valamelyik legény netán "gyökintett" vagyis bóbiskolt, amit a lányok nagyon jól láthattak, mert a legények a kar148