Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Keserű Katalin: Zichy István önéletírása elé

lampolgáiTá. Valaha Balassa Imre tulajdona volt e vár, 1686-ban lett a Zichyeké az uradalommal együtt, s hamarosan szeniorátus vagy majorátus, aminek utolsó feje így a volt festó lett. Új családot alapított, s Divínbe telepedett. Feleségétől, az elzászi Krcmp Lucytől született két leánya. Közben azonban művelődéstörténeti-őstörténeti tanulmányával (A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. Bp. 1923. MTA) rég választott hivatásának művelői közé lépett. Könyvében a nyelvhasonlítás módszere mellé, hasonló súlyú forrásként emelte a néprajzi adatokat, az összehasonlító néprajztudományt, hogy bizonyítsa már említett tételét a finnugor nyelvű, de műveltségét tekintve bolgártörök honfoglaló magyarságról, ki tehát az I. században Kína felől menekülő hun népességgel keveredett a finnugor őshazában. Ez tette lehetővé, hogy fejlett társadalmi és hadi szervezete kiépülhetett, s hogy a nép nemzeti egységként fennmaradhatott. Emellett sok olyan életmódbeli sajátosságra tért ki, ami már a gödöllőiek művészetében - egykorú források nyomán - fel-feltűntek: a bolgártörök jövevényszavakat elemezve kerít sort a sólymozás szokásának bemutatására a hunoknál (lásd Nagy Sándor Ildikó c. gobelinjét, Attila hazatérése vadászatról c. faliszőnyegét), a hun sátorépítmény leírására (lásd Nagy Sándor említeti faliszőnyegét és Lakoma Attila palotájában c. színes ablakát a velencei magyar kiállítási pavilonban). Ezeket mint a magyaroknál továbbélő szokásokat taglalta. 1925-ben az Akadémia tagjává választották. Gombocz Zoltán, Ernyey Károly. Jakubovich Emil körében élt. mikor Budapesten tartózkodott, s egyetemi magántanárként őstörténetet adott elő. Ugyanekkor - éppen könyve néprajzi vonatkozásai miatt - az Akadémia Néprajzi Bizottságának is tagja volt, majd - Hóman Bálint elnöklete alatt 1931-től titkára, végül 1935-től 1944-ig, lemondásáig az elnöke. így vett részt "népművészeti" kongresszusokon, például 1928-ban Prágában Bartók Béla, Lajtha Béla, Győrffy István társaságában. "Vörhenyes, őszes szakállú, nagyon kedves ember volt" ekkoriban, "tisztára olyan, mint a nagyszentmiklósi 2.sz. korsó ún. győztes fejedelme" - emlékezik rá egykori fiatal, fizetéstelen gyakornoka, László Gyula. Zichyt ugyanis 1934-ben a Nemzeti Múzeum főigazgatójává nevezték ki. A Néprajzi és Iparművészeti Múzeum is részét képezte ennek mint intézménynek, az előtte élctrehívott Gyűjleménycgyctem folyományaképpen. Zichy - ilyenformán a hozzá tartozó területek mindegyikének ismerője - a múzeum korszerűsítésébe fogott. Tíz fiatal tudósnak biztosított állást (László Gyula mellett köztük volt Domanovszky György stb.), akikkel a munkát megkezdhette. 1938-ban nyitotta meg az újjárendezett múzeumot Hóman Bálint vallás-és közoktatási miniszter. Zichy szándéka szerint az egész épületet a történeti kiállításnak kellett volna kitölteni - erről már 34-ben törvénycikket fogadtatott el -, de a könyvtárt és természettudományi gyűjteményt nem sikerült máshová kiköltöztetnie. Viszont sikerült az anyagot egyszerre tudományos és népszerűsítő formában bemutatnia, valóban kölcsönvéve darabokat a másik két múzeumból, s úgy. hogy egyúttal attraktív is lehetett az idegenek szemében a kiállítás. így kívánta "a magyar múlt egyetemes múzeumává" alakítani a Régiségtárt, Éremtárt, Történeti és Fegyvertárt. Közben szerkesztette (fiatal kollégáival) a Folia Archeologicát és az Archeologia Hungaricát. s megindított egy viselettörléneti kiadványsorozatot, a Bibliotheca Humanitatis Historicát. Úgy tűnik, ez utóbbi szakterület volt a legkedvesebbje. 1934-ben maga is írt tanulmányt a Petrovics Elek Emlékkönyvbe A Képes Krónika miniatűrjei viselettörténcti szempontból címmel, melyben Nagy Lajos korának kettős kultúráját mutatta ki az ábrázolások alapján. Az olaszos-európaias és keleti viseletű 144