Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Keserű Katalin: Zichy István önéletírása elé

előkelőségek alakjai a király körül (reprezentatív funkciójú ábrázoláson) utalna arra, hogy a keleties öltözet tudatosan vállalt ünnepi és nemzeti viselete lehetett a magyar főembereknek. E munkája mintegy előzménye a már említett, Lórántfy Zsuzsána-portré kapcsán írt viselettörténeti fejtegetésnek. Mindkettőt szélesebb összefüggésbe kapcsolhatjuk az Eckhardt Sándor szerkesztésében 1941-ben megjelent. Úr és paraszt a magyar élet egységében című tanulmánykötet történeti írásai segítségével, melyek arra a kérdésre próbáltak felelni, hogy érvényes-e az éles szembeállítása magas-és mélykultúrának, történeti és népi, nemesi és paraszti műveltségnek Magyarországon. Sinkovics István tanulmánya szerint nagyjából Werbőcziig, a rendi szemlélet kanonizációjáig egységesnek tekinthető a magyar kultúra. (Ez igazolná Zichynek a Képes Krónikával kapcsolatos állítását.) Az előszó szavaival pedig a Lórántfy-elemzés cseng össze: "a magyar műveltség alsó és felső rétegei állandó körforgásban élnek, majd alulról érkezik a tápláló nedv, majd meg felülről a termékenyítő ösztönzés, sőt a a két műveltség egységbe olvad". Ebben a szellemben írhatta Zichy Magyar viselettörténetét is, amin élete végéig dolgozott. Holléte ismeretlen. Elképzelhető - a kor tanúi szerint -, hogy Ortutay Gyula tulajdonába került, aki érte küldött, Zichy halálhírét hallván. Zichy múzeumszervező tevékenysége sokaknak nem tetszhetett. Már kinevezését megtámadták, hivatkozva idegen állampolgárságára, majd zsarolások, feljelentések követték egymást. 1941-ben, mikor a történeti képcsarnok bővítésének tervét kidolgozta (kortársakról készítendő fotók, hangosfilmek megrendelésével a Magyar Film Irodánál), a fényképészipar tönkretételével vádolták a magánműtermek tulajdonosai stb. Mindezekről rendszeresen beszámoltak az újságok. Végül 1944-ben, közismert németellenessége miatt lemondatták állásáról. Nyugdíjazásakor Divénybc vonult vissza, míg onnan ki nem toloncolták családjával, ismét Budapestre. Itteni lakását azonban bomba érte - emlékezett unokaöccse, Zichy Ladomér -, s akkor nem volt más lehetősége, mint hogy egykori inasához. Szűcs Jánoshoz költözzön Abára. A "felszabadulás" után nyugdíját is megvonták, így ez az ember tartotta el 1951. jan. 11-én bekövetkezett haláláig. Asztma és szívbaj vitte el, "csendesen halt meg, szenvedés nélkül". Már remegő kézzel rajzolt, egyetlen ismert önarcképe (1948, bécsi magántul.) szerint még akkor is erős tekintetű férfiú volt. * * * A szövegben szereplő adatokat a MNG Grafikai Osztályának, az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja Adattárának és Lexikon szerkesztőségének, Zichy Ladomér és Vayer Lajos professzor úr, valamint a Remsey-család szóbeli. László Gyula professzor úr írásbeli közléseinek, a gödöllői művésztelcppel kapcsolatos, már megjelent forráspublikációknak és tanulmányoknak, a tarvaspäüi Gallen-Kallelan Museon Archívumának, egy képkeretezőnek. Gyivicsán Annának, Kis Horváth Lászlónak, valamint újságcikkeknek, művészeti folyóiratoknak köszönhetem. 145