Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)
FORRÁSKÖZLÉS - Keserű Katalin: Zichy István önéletírása elé
Takács Zoltán rokonát, kiről Kék ruha címen festett, álló formátumú portréja Kezek c. festményével együtt volt kiállítva az OMKT Jubileumi kiállításán 1911/12 telén. Az utóbbi (MNG) és egy ugyanekkor kelt, pirosruhás Női portré ismeretében (Nemes Marcell tulajdonából a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményében) egészen RipplRónai Kalitkát tartó nő című hosszúkás festményéig vezetjük vissza Zichy portréinak gyökereit. Azzal a kiegészítéssel, hogy Zichy plasztikus, sűrű, rövid ecsetvonásokból álló festésmóddal törekedett dekoratív képfelület gazdagítására. Elképzelhető, hogy a Művészház kiadásában 1911-ben megjelent Modern magyar képtár c. grafikai mappában szereplő, Parisiennec. női portréjának jellemzésekor a szerkesztő, Rózsa Miklós (egyúttal a Művészház igazgatója) bevezetőjében hasonló sajátosságra utalt, mikor "kecses, de nem édes", friss, "utánérzés nélkül" készült műként mutatta be azt. Zichy egy Női fej címen ismert grafikájának (Gödöllő, Városi Múzeum) megoldása mindenesetre megfelel Rózsa szavainak: üde, tiszta színfoltokból épül a lap, melyen különös, erőteljes, majdnem geometrikus vonalháló tagolja a központi motívumot (haj? kalap?), a dekoratív stilizálástól a konstruktivitás felé mutatva, mint faliszőnyege esetében is. (Erre való hajlama már Kriterionnak is feltűnt. Faliszőnyegtervét elemezve.) Ekkoriban készült további két portréját csak hírből ismerjük (Tanulmányfej, o.v. az OMKT 1912/13-as téli kiállításán; Mariay Ödön arcképe a Művészház 1913-as kiállításán). Mariay személyéhez fűződik barátsága Ady Endrével, s talán Adynak korábbi, a Vér és aranyban megjelent (1907) Szent Margit legendája ihlette Zichy második ismert, történeti jellegű kompozícióját, a Szent Margit legendájából címűt (kiállítva az OMKT 1913-as tavaszi tárlatán, ahonnan a magyar állam letétjeként, hatvannyolcad-magával a marosvásárhelyi kultúrpalota képtárába került, o.v. 100 x 137 cm). Középkori freskók stílusában készült a kép, melyen Margitot Kaátai Petrit álmában látjuk megjelenni, áldásra emelt kézzel (Ady: "Álom-leány volt, egy fojtott sikoly"). A regék leányainak áttetszőre litografált mesebeli alakjai után a történelem legendás figurájának megjelenítésekor historizál a festő. Kicsit zeneakadémiai freskójához hasonlóan. így jelenítette meg azt a Szépséget, amit Ady - Király István interpretációja szerint - egy új embereszményként fogalmazott meg. (Még egy többalakos, életnagyságú kompozíciójáról van tudomásunk, mely a Művészház palotájában - Kriesch egy munkájával együtt - pannóként állandó dekorációul szolgált (1913, később Teleki Géza tul.). Zichy maga legsikerültebb dekoratív munkájának tartotta. A Művészház palotaavató kiállítása volt egyébként az utolsó, melyen Zichy új művel szerepelt. 10 évvel első megjelenése után felhagyott a művészpályával, s merőben újnak tűnő, mégis eddigi munkásságához ezer szálon kötődő, muzeológus-történészi pályára lépett. Előbb a Magyar Történelmi Arcképcsarnokba került, ahol 1915-től múzeumi őr Petrovics fennhatósága mellett, meg-megszakításokkal. 1914-ben önkéntes közlegényként katonának állt. Az orosz hadszíntéren hamarosan őrmesterré léptették elő. Az 1. honvédhuszár ezredből 1916-ban lelépve tanulmányútra Bécsbe és Németországba utazott, majd metszetkiállítást rendezett a koronázás ünnepére 1917-ben. Történészként is ekkor debütált: a Túrán 1917-es évfolyamába tanulmányt írt a tegezről, művelődéstörténeti szempontból, majd az 1918/19-es akadémiai évben az Országos Régészeti és Embertani Társulatban A honfoglaláskori kengyel és keleti kapcsolatai címen tartott előadást. 40 éves volt, s új életet kezdett építeni egy alaposan megváltozott világban. A Zichy-család hitbizománya, melynek akkoriban 31 gróf volt haszonélvezője: a divényi vár és birtokai Nógrád megyében egyszeriben külföld lett (Divín). Néhányan a Zichyek közül (köztük István is) - nem akarván elveszíteni a birtokot - csehszlovák ál143