Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

FORRÁSKÖZLÉS - Keserű Katalin: Zichy István önéletírása elé

szobám), végül linóleummetszete, a Vízmerő asszony (Matyó leány a kútnál) reprodukcióban is megjelent. Jelentős állomásai lehettek életének a gödöllőiekkel közös szereplései: a Czakó Elemér rendezte Műhely kiállításán 1908-ban (Faliszőnyegtervével) és a gödöllőiek nagy, 1909-es tárlatán a Nemzeti Szalonban. Itt bemutatta gödöllői témájú műveit is (Szentjakabi tó, o.v.), amilyeneket ismerünk Nagy Sándortól vagy Freeskay Endrétől is. A MI számos munkájukat reprodukálta ez alkalommal, érzékeltetve a műhely-szellemet, ami a közös tematikában is megnyilvánult. Különös, többféle vonatkozásban is érdekes Zichynek az az akvarellje, ami Undi Mariska Játékterveként került reprodukálásra a Gödöllőiek - Szentendreiek c. tanulmánykötetben (Studia Comitatensia 10. 1982). Kis Horváth László hívta fel figyelmemet Zichy szerzőségére, noha az a monogramból is szembetűnő (ZI09 XI). A lap nyilván azért került Undi Máriához, mert egy applikált terítőn játszódó jelenetet ábrázol, s ilyen térítőkét Undi is készített. A jelenet szereplői pedig játékfigurák, s úgy Undi mint más gödöllőiek (Juhász Árpád) is foglalkoztak gyermekjáték-tervezéssel, játékok ábrázolásával, a játékok világának megelevenítésével (Kriesch Laura). Zichy munkája tehát jellegzetesen gödöllői. Sajátossá egyéni szemlélete teszi: a (nyilván fából, mozgatható kézzel, lábbal készült) lovas játékkatonák konstrukciójának játékos kihangsúlyozása, a dekorativitás, a figurák bábjátékokhoz hasonló megelevenítéséből (párviadal), a háttér síkjába felsorakoztatott ólomkatonákból s a közöttük nyíló dísztribün nézőiből összeálló valóságos kis (színpad)-tér, Zichynek a tájjal, életképekkel, történelemmel, mítoszokkal már tapasztalt, itt a gyermekek világával való bensőséges azonosulása. Ezeken túlmenően feltűnő, ahogy Zichy a terítő kicsi, de a figurinekhez képest monumentális dekoratív körmotívumaiból egyszerre valóságos és mesebeli-absztrakt teret teremt. Érdemes a hasonló megoldású, Tündér Ilona c. faliszőnyegét (Magyar Iparművészet 1909. 18.1.) ebből a szempontból, meg a gödöllőiekhez kötődő tematikája miatt is közelebbről megvizsgálnunk. Krieschtől ismerjük pár darabját. A Remsey-család visszaemlékezése szerint Zichyé ógobelin volt, s Frey Vilma (Remsey Jenőné) szőtte. Kriescht akkoriban a Szép elleni merénylet foglalkoztatta (lásd még Zách Klára I-II. c. festményeit, 1911), a 19. század drámai szemléletét ültetve át a szecesszióba. Zichyt viszont maga a Szép, s újfajta megjelenítésének módja. A Csipkerózsika címen is emlegetett szőnyegen szinte világít az alvó nő teste, ami köré már majdnem absztrakt-geometrikus, dekoratív, stilizált, nagy motívumok teremtenek földöntúlian súlytalan teret. A geometrikus hálózatok és a rozetta-forma különböző léptékű variációi így teret s mozgást biztosítanak a képnek. E szőnyeggel Zichy jutott a legmesszebbre a gödöllői szecessziós szőnyegművészetben a figurális ábrázolástól az absztrakt megjelenítés felé. Bízvást állíthatjuk azonban, hogy közte és Kriesch Aladár között, műveik különbözősége ellenére, mély barátság szövődött, amit éppen e művek azonos pontjai bizonyítanak. Alig egy évtizedes munkásságával, aminek legalább felét Gödöllő vonzáskörében töltötte, Zichy a kortárs magyar művészet nemzetközi összehasonlításban is reprezentatív képviselője lett. így szerepelt a berlini Secessióban Melier Simon által rendezett magyar kiállításon (szervezte Hatvany Lajos, recenzálta Petrovics Elek: Művészet 1910. 218.1.), mely Munkácsytól a Nyolcakig mutatta be a magyar modernizmus történetét. Ezért csodálkozhatunk Rippl-Rónaival együtt azon, hogy semmiféle díjazásban művészete nem részesült. (Rippl-Rónai testvéréhez írt 1912-es levele MTA MKCs-c-I36/639). Nem véletlenül tette ezt szóvá épp Rippl-Rónai, akinek festészetéhez a továbbiakban is sok szálon kötődött Zichyé. Elsőbben is a 10-es évek elején kibontakozó portréfestészete. Zichy 191 l-ben vette feleségül Takács Máriát, egykori iskolatársa, Felvinczi 142