Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Török Péter: Történeti kertek Gödöllőn

A Felső-kertben járva újra a tereprendezés anomáliái jelentkeznek. Közülük is kirívó benyomás, hogy a kastély mintha besüllyedni látszana a keretező terepben. A terepszint rekonstrukcióját alapvetően meghatározza a meglévő beállt növényzet. A túlkoros, idős, némelykor pietisztikus szépségű növényállomány nem károsodhat egy esetleges talajszint süllyesztés miatt. A terepszint rendezése a felszíni vízelvezetést is szolgálná, megszüntetve a káros pangóvíz jelenségeket a kertben. A túlkoros, a kiültetéskor már díszítő értékű, kiónozott növényállomány előfaiskolázását már szinte szégyen megemlíteni, oly sokszor hangoztatott kérés volt. Föl kell tárni a kastély pince beázásának és a kerti pangó vizek keletkezésének okát. Korabeli leírásokat találunk, hogy a földalatti csatornarendszert a tereprendezések során felbolygatva hagyták. Az 1755-re elkészült Kálvária alatt 60 m

3-es kőmedencében fogták föl a Pacsali forrás vizét. Innen földalatti cserépcsöveken vezették a vizet a Felső kert szökőkútjainak működtetéséhez és az öntözéshez. Vályi András kertleírása, a Schönbrunni Levéltárban őrzött öntözési terv valamint feltáró kutató ásatások segíthetik e probléma tisztázását. NÖVÉNYREKONSTRUKCIÓ KORABELI NÖVÉNYFAJTÁK A növényrekonstrukcióhoz a XIX. századi füvészkönyvek, dendrológiai atlaszokon túl - fölhasználhatók a korabeli újság híradásokban fölemlített növényfajok. Ezek közül most elsősorban a Regélő (1833) és a Honművész (1837) egy-egy írásából idézek. A Regélőben található növényleírás: "Keringő utak, tágas kilátások, sűrű berkek, virág-csoportozatok 5 hűs ügetek váltják fel egymást. Itt rőzsa-virányok mosolyognak, amott fehér liliomok tárván ki szűz keblöket, aranyszín rudacskájok úgy látszik bennek, mint Ámornak nyila egy ártatlan szívben, - emitt szerény vaníliák éreztetik felséges illatjokkal itt lé töket, - amott nyílt arcú hortensiák hívogatnak az előttök álló padra leülni, mellyel sugár jegenyék, susogó hársak s komoly fenyvesek környékeznek. Itt-ott gyönyörű vegyületben külön színű s alakú virágok - talán a világ öt külön részéből öszehordva -... a kertész minden hervadni kezdő virág helyébe azonnal más frisset ültet -... Átkocsizván... s a fáczánosból is kiérve, egy árnyékos alléé a besnyői barátok regényes fek\'ésű klastromához vitt, -... Tőlök a tölgyesen keresztül a híres svajtz-majorba rándulhatunk át." Európában szenvedélyes magcsere tombol. E növénygyűjtési mozgalmak a magyar kertek megszokott fái, cserjéi közé érdekes habitusú, távoli tájakat megelevenítő dendrológiai unikumokat, különleges egy-és kétnyári, valamint évelő növényeket társít. A tájképi kertek hozzák divatba a jegenyét, a hársat, a tölgy különféle fajtáit, a vadgesztenyét, az akácot. Mindenek fölött persze a szomorú fűz ültetése a legkedveltebb. Ezek az édes melankólia zöld templomait alkotó csüngő ágú fák a kollektív totális életérzés, a világfájdalom élő mementói. A Honművész a kert növényeit így mutatja be: "Széles, s kényelmes hágcsó vezet az első emeletbe, melly nyáron által, mikor az uraság ott mulatozik, pelargoniumokkal s más kellemes illatú virágokkal van gazdagon megrakva." 111