Kopin Katalin: Rejtek erdő. Csíkszentmihályi Róbert szobrász kiállítása (Szentendre, 2017)
ben rejlő szakralitást jelenítik meg, valamint a szatirikus hangvételű állat-ember portrékat. A panteista szellemiségű alkotások archetípusának tekinthető a Ködös reggel (1994) című szobor. A szelíden félrebillentett fej és a test feszülő energiáinak ellentéte, a visszafogott és túláradó életteliség dualizmusa, valamint az egész testen körkörösen végigáramló kontempláció hatja át a nő és az őz ötvözetéből született sajátos anatómiájú figurát. Ehhez a gondolati körhöz tartoznak a Fohász (2001), a Sugallat (2001) című bronzplasztikák is. A kiállítás másik műcsoportját a fatörzsként magasodó, karcsú emberalakok alkotják. Akár egy, akár két összetartozó alakról legyen szó, a kiindulás, az alapzat, melyből a figurák kibontakoznak, egy fatörzs erezett, plasztikus mintázatát idézi. Mintha az erőt és vitalitást mélyre nyúló gyökerekből nyernék. A különböző életszakaszokat megjelenítő alakok az emberi viszonyok mély összefüggéseit tárják fel. A Kötés (1992), a Pár (1983), az Anya (1981) és az Alkony (1991) tartoznak ebbe a csoportba. A művész életművében hangsúlyos helyet foglalnak el érmei. A Futás! (1982) című 9 darabból álló sorozat egy célkereszt fókuszából ábrázolja az esendő, menekülésre kényszerített embert. A célponttá vált, meztelenül ábrázolt alakok üvöltve, zihálva, rogyadozva futnak. Az érmék érzékeny, expresszív módon jelenítik meg a kiszolgáltatott embert. A korai évek két fontos művét is láthatjuk a tárlaton. A Nemzedékek (Ember és gyereke) című lendületes vonalvezetésű szobrot 1967- ben kezdte el faragni a művész, ám végső formáját hosszú idő után, 2017-ben nyerte el. így ez a szobor átívelő időhíddá vált a kezdeti és theistic creations that depict sacrality within nature and the satiric human-animal portraits. The Foggy Morning (1994) can be considered as the archetype of the pantheist works. The energy of the tense contrast between the slightly side-leaning head and the body, the dualism of the moderate and overflowing vividness and the contemplation circularly flowing over the whole body is pervading the unique anatomic figure born from the woman - roe alloy. The bronze sculptures, Prayer (2001) and Inspiration (2001) also belong to this circle. The slim human figures looking like tall tree trunks form the other part of the exhibition. Be it a single or two connected figures, the starting-point, the plinth from where the figures unfold reminds us of the plastic pattern of a tree trunk. As if they earned the power and vitality from the deep roots. The figures, representing different life stages, reveal the deep connections of human relations. The Bandage (1992), the Couple (1983), the Mother (1981) and the Dusk (1991) belong to this group. His coins have an important place in his oeuvre. The Run! (1982), a 9 piece series, portrays the vulnerable, forcefully escaping human from a crosshairs’ perspective. The naked figures, who became the targets, run around screaming, wheezing, trembling. The coins depict the vulnerable human in a sensitive, expressive manner. Two important works of his early years are available at the exhibition. He started carving the Generations (Man and His child), a sculpture with dynamic tracing, in 1967, but it only got its final form after a long time in 2017. Thus this sculpture became the overarching time-bridge between his early and
