Kopin Katalin: Rejtek erdő. Csíkszentmihályi Róbert szobrász kiállítása (Szentendre, 2017)
legutóbbi művek között. A szobor párdarabja az Anya gyermekkel (1969) című, hársfából faragott statikusabb megformálású korai alkotás. A kétezres évek főműve a Mind elmegyünk (2009) című bronz szoborcsoport, egy önálló elemekből épített, variálható kirakós „játék”, mely magát az életet szimbolizálja. Kicsinységükben is monumentális figurák róják útjukat a méhsejteket idéző hatszögek zarándokúján, s magukkal cipelik attribútummá lényegült terhüket: a nagybőgőt és a faliórát, az öltönyt és a kamerát, a képkeretet és a könyvkupacot - csupa hiábavaló, felesleges kacatot, melyektől életük végső határán megválni kényszerülnek. A Sablonok (2011) az emberi életszakaszok leképezése a gyermekkortól a halálig, ahol helyet kap a játék és az önfeledtség, az elköteleződés, felelősség és hivatás, a visszavonulás és a hanyatlás egyaránt. A kiállítás legújabb műve a groteszk humorral és iróniával átszőtt Kőbárka (2015) című mészkő szobor. A vaskos, gömbölyded formákból építkező figurális mű egy pusztulásra ítélt hajót jelenít meg, ahol emberek és állatok egymás fölé tornyosulva, a veszélyről tudomást sem véve kémlelik a tajtékos vizet. Egy szerteágazó és gazdag életmű keskeny szeletét láthatjuk a Rejtekerdő című kiállításon, mégis képet kaphatunk arról az útról, melyen a hatvanas évektől halad a művész. Közel a természethez és az emberi lélekhez húzódik ez az ösvény, melyen következetesen lépdel az alkotó. Kopin Katalin művészettörténész recent works. Its pair sculpture, Mother with Child (1969), is a more static, earlier work of his carved from linden tree. The masterpiece of the 2000s, the bronze group sculpture We All Leave (2009) is a puzzle “game” built from variable individual pieces, symbolizes life itself. The figures, monumental in their tininess, rove their pilgrimage on the hexagons resembling honeycombs, and carry their burden substantiated into attribute: the contrabass, the wall clock, the suit and camera, the picture frame and the pile of books - only useless, unnecessary junk that they are forced to get rid of at the final boundary of their life. Patterns (2011) is the mapping of the human life stages from childhood until death - there is room for playing, enthusiasm, commitment, responsibility and devotion, retirement and decline as well. The exhibitions newest piece, the Stoneboat is a limestone sculptor saturated with grotesque humor and irony. The figurái artwork constructed of bulky, chubby shapes represents a doomed ship, where humans and animals, one above the other, scrutinize the foaming. Although a narrow slice of his wideranging and rich oeuvre is displayed at the Forest Hideout exhibition, we still get the whole picture of the artist’s road from the 60s. This pathway runs close to nature and to the human soul, on which the artist is steadily advancing. Katalin Kopin Art Historian
