Muladi Brigitta: Konfirmáció. Bereznai Péter. Ferenczy Múzeum, Szentendre 2016. november 10 - 2017. január 22. (Szentendre, 2016)
emberközpontú ellenpontba állítva amelyre (20.) századunk művészeti tevékenysége gyakran támaszkodik." Bereznai a két szemléletet ötvözi, átmenti a tiszta tárgynélküli festészetet, de kapcsolatban marad a valósággal, ismeri és megmutatja a realitás kiszámíthatatlanságát is, a szellem erejére hivatkozik, de nem anyagtalanít, nem akarja meghaladni az anyagot, ezzel egy up to date, mai, aktuális festészetet hoz létre, kihangsúlyozva a címben megnevezett megerősítést, nemcsak a saját protestáns életvitelére, hanem a művészetnek az általa fontosnak tartott történeti értékeire is vonatkoztatva. Az alapfelület nyugtalan érzékiségét, az emberi mozzanatot, a külvilágból és a bensőnkből ismert esetlegest, a pillanatnyiságot, a váratlant, a kaotikust egyesíti, a mulandót szintetizálja, harmonizálja az állandóval, a mindig érvényessel, a tiszta színekkel és „tökéletesen" megvalósított formákkal, az ősmotívumokkal, a felettes rituális renddel, az egyetemes egyensúllyal. A legősibb szimbólumok közül a szvasztika Bereznai Péter művészetével kapcsolatban többször is előkerül, keresztet jelent, eredetileg a napkeresztet, amelynek szárai derékszögben megtörnek. Ez az egyenlő szárú kereszt az ősi Indiában jó szerencsét, Kínában halhatatlanságot jelentett, míg a huszadik századi Európában tiltott jelképpé vált. Bereznai ezt az ellentmondást igyekszik feloldani és visszatérni az eredeti jelentéshez, ahol ez a kereszt a „mindenséget" jelenti. A forgó szvasztika jelenti a négy őselem egyensúlyát, irányától függően, a teremtés aktusát, a szellem anyaggá sűrűsödését, a felkelő nap útját, de jelenti a fényt és a sötétséget, „a fekete napot" az éjszakát is, a logikus gondolkodást és az intuíciót, s mindezek egységét. A személyessé tett szimbólum jelenti a művész számára a négy szent folyót, amelyek az Ararát hegyének szikláiból áradtak ki. A szvasztika nem jelent minőséget, jót vagy rosszat - ebben a jelben minden kiegyenlített. A két egyenlő hosszúságú, egymást középen metsző, egyenlő szárú (görög) kereszt az ember legősibb szimbólumai közé tartozik, amely a vallások előtt is számos jelentéssel bírt, a fent és a lent közötti világ jelképe, szárai a négy égtájat jelenthetik, de kiterjesztett szárnyú madár, kitárt karú ember, kard, horgony stb. is lehet. Az intézményes kereszténység központi, hivatalos szimbóluma nyugaton a latin kereszt lett, aminek a függőleges szára hosszabb. A művész alapmotívumai között jelentős szerepet betöltő egyenlő szárú kereszttel a vallás intézményesítése előtti időkre utal, az ősi, még nem klerikális időkre, amikor az ember természetes hittel fordult a teremtő felé. Számára a spiritualitás, a szakrális lét origója a horizontális és a vertikális közötti metszéspontban van, a középpontban, ahol az „ember" áll. position of Bereznai's pictures becomes more relaxed. He returns to the rudimentary level of artistic representation applied prior to the depiction of a subject matter, "giving free vent to the divine", as Mondrian wrote in his diary in 1914. According to Hoffmann, 20th century art is often based on such confirmatory foundation. As a counterpoint, he mentions the sensual and anthropocentric art of Kandinsky. Bereznai alloys the two above-mentioned approaches by preserving clear painting free from subject matter, staying in touch with reality, but highlighting its unpredictability at the same time. He refers to the power of the intellect without wanting to remove or transcend the material. He creates upto-date, current, actual art by emphasising the confirmation referred to in the title of the exhibition, referring not only to his own Protestant lifestyle, but also to the historic values of art he considers to be important. Bereznai unifies the unsettled sensuality of the basic surface, human moves, the incidental known from the external or internal world, instantaneity, the unpredictable and the chaotic. He synthesizes and harmonises the evanescent with the permanent, the eternal, the clear colours and "perfectly painted" forms, ancient motifs, the superior ritual order and the universal balance. The word swastika, which is often mentioned in connection with Péter Bereznai's art, means cross. Originally, it referred to a sun cross, having the arms bent at right angles. In Ancient India, this cross of equal arms meant good luck, while in China it symbolised immortality. In the 20th century, it became a forbidden symbol in Europe. Bereznai strives to resolve this contradiction and return to the original meaning, according to which this cross referred to the Universe. The rotating swastika symbolises the balance of the four ancient elements, depending on the direction, the act of creation, the condensation of the intellect into material, the route of the rising sun. The rotating swastika also refers to light and darkness, night (the "black sun"), as well as to logical thinking, intuition and the unity of all the above. According to the artist, the personal symbol stands for the four sacred rivers springing from the rocks of Mount Ararat. Swastika does not refer to any kind of quality, good or bad - everything is balanced in this sign. The (Greek) cross with two arms of equal length intersecting each other in the middle is one of the most ancient symbols of mankind. It already had several meanings before the evolvement of religions, referring to the world between the top and the bottom. The arms of the swastika may represent the four points of the compass, but they also resemble a bird with spread wings, a man with spread arms, a sword, an anchor, etc. The central symbol of Christianity in the West became the Latin cross with a longer vertical arm. 6
