Gulyás Gábor: Emlékeső. Chiharu Shiota kiállítása. Kmetty Múzeum - Szentendrei Képtár, 2016. május 12 - október 16. (Szentendre, 2016)
Az emlékezet mindig egyedi, mindig személyes. Gulyás Gábor beszélgetése Chiharu Shiotával
Installációjában kulcsokat helyez el fonalakon. A kulcs, amely egyszerre nyit és zár, szimbolikusan gazdag motívum, sőt néha ennél is több: misztérium, kinyilatkoztatás vagy éppen gyógyító hatalom. Európában például a középkorban voltak olyan szerzetesrendek, ahol a kulcsnak különleges hatalmat tulajdonítottak. Ha a rend tagjai közül valaki megbetegedett, felmelegítették a templom kulcsát és rátették a beteg testére - ilyen módon vették igénybe a gyógyításhoz az isteni erőt. De általában is elmondható, hogy a kulcs mindig közvetlenül kapcsolódik valami máshoz. így az is, amit a munkájában szereplő rengeteg kulcs megidéz, egy roppant nagy utaláshalmaz, amelyben különböző világoktalálkoznak. Mintha csak Borges híres bábeli könyvtárában járnánk, csak éppen itt nem könyvek, hanem kulcsok és fonalak révén jelenik megannyi emlék, amely márfelfoghatatlan... Legalábbis racionális úton nem befogadható. Vajon a művészet az, amely képes túllendülni ezen, és a világ végtelenségét és komplexitását átélhetóvé tenni? Feltétlenül. A kulcsok összegyűjtik az emlékeket, amelyek nap nap után elkísérnek minket. Egy kulcs a kézben annak biztonságát jelképezi, hogy megtartunk valamit, de jelenthet új lehetőséget is. Ott van a jövő az ember kezében. Elhagyni viszont olyan, mintha eltévedne az ember, vagy elveszítene mindent. Ebben az installációban a kulcsokat több ezer vörös fonál köti össze. A kulcs hétköznapi tárgy, amely valami értékeset óv meg, és azzal, hogy nap mint nap emberi kéz melegíti fel, a bennünk élő emlékek hálóját gyűjti össze. Médium, amely valódi érzéseket közvetít. Az egyes kulcsok pedig úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint az emberek. Még emlékeztetnek is az emberi testre. A töméntelen kulcs az emberi emlékezetre utal. Az installációjában megjelenő, fonalból szőtt ladik megidézi a vizet. Régi görög misztériumvallások szerint az alvilág kapujában két folyó folyik, a Léthé (a felejtés) és a Mnémoszüné (az emlékezés). Vajon ma, a XXI. században a felejtés vagy az emlékezés vizén ringatózik a csónakunk? Céltudatosan haladunk vagy sodródunk az árral? 32