Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)
Boros Judit: Nagybánya és Párizs - Kezdeti évek
Úgy tűnik, hogy Perlrott számára sokkal inkább a fauvizmus szellemiségének, erőteljes expresszivitásának átvétele volt fontos, mint a konkrét fauve stíluselemek alkalmazása. Festészete abban a termékeny művészetfelfogásban gyökerezett, amely nem választotta rigorózusan szét a fauve és a kubisztikus (főleg Cézanne térhasználatának példáját mutató) szemlélet elemeit, sőt, gyümölcsözőnek tartotta ezek szintézisét. Fauve színhasználatot vagy ecsetkezelést láthatunk az 1907-1908 körül készült Fekete hajú nő,41 vagy a Verőfényes udvar Nagybányán (Kát. 5.), című képek, az 1908-1910 között a Matisse-iskolában festett két műtermi akt (Álló akté2 Női akt/Akt, Kát 27.) az 1909-re datált Nagybányai utca agy az 1910 körül keletkezett Csendélet órával43esetében. Perlrott legtöbb 1920 előtt festett képére jellemző az organikus formák és színek antinaturalista alkalmazása. A kompozíciót egységes metaforába összefogó stíluselemek - mint a különböző növényi ornamentikát idéző textíliák háttérként való alkalmazása, a képbe festett képidézetek, a szobrok gyakori felbukkanása csendéleteken, portrékon, a szobrok alapján festett aktok tájképi környezetben való elhelyezése - alkotják azt a festői eszköztárat amelyet Matissse környezetében sajátított el. Példaként 1910-ben festett önarcképét érdemes felidézni (Önarckép szoborral, Kát. 17.), itt jelenik meg először az a - talán műtermi bábut idéző - szobor, amelyet a következő években festett csendéleteken láthatunk. Az alkotó által felmutatott, a műalkotást szimbolizáló szoboralak sajátos elevensége, életteli mivolta annak a hosszabb sorozatnak a kezdetét jelzi, amelyben a szobrok és az eleven emberi modellek zavarbaejtő azonossága különös feszültséget kölcsönöz a kompozícióknak. A korábban említett brüsszeli meghívás mellett - amelynek Perlrott minden valószínűség szerint eleget tett - 1908-1912 között több párizsi galériában is kiállította műveit. Mivel a kiállítások tekintetében kevés kivétellel csak Perlrott emlékezetére hagyatkozhatunk, sem ezek időpontját, sem a ma már alig ismert kis galériák nevét nem tudjuk pontosabban megjelölni. Az ismert Weill Galériában 1909-ben és 1911/12 fordulóján állíthatott ki, de az is elképzelhető, hogy itt több alkalommal is bemutatta képeit. Szerepelt 32. Csendélet, őszibarackokkal 1915 körül (Kát. 43.) 33. Csendélet szoborral, 1915 körül (Kát. 17.)
