Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Boros Judit: Nagybánya és Párizs - Kezdeti évek

31. Csendélet szoborral és párizsi látképpel, 1912 (Kát. 34.)- bár az ő hatása inkább 1911 után érvényesül Cézanne, akinek 56 képét mutatták be az 1907-es Salon d’Automne-ban, de akit Perlrott igazán spanyolországi útja után értett meg.

Pontos évszám (1909) csak a Nagybányai utcán,34 és egy Rómában készült csendéleten35 olvasható. Stilisztikai jellegzetességei mellett katalógusadatok és sajtóhírek is alátámasztják azt a feltevést, hogy Perlrott egyik legjelentősebb korai munkája, az Aktok a szabadban / Éden (Kát. 6.) 1908 nyarán készülhetett. Az Árkádia-témakörhöz kapcsolódó kompozícióban Perlrott idilli tájba helyezte a műteremben festett akttanulmányok figuráit. A kép előterében fekvő monumentális nőalak Matisse Nu bleu. Souvenir de Biskra (Kék akt. Biskrai emlék, 1907) című képének interpretációja, a középső alak kubista síkokra bontott megoldása pedig Picasso Avignoni kisasszonyok-\át., illetve Derain Aranykor című képét idézi. Az Édenhez kapcsolódik a kissé eltérő modorban festett Fiúakt,36 amely némi mitológiai felhanggal - a fiú kezében egy alma van, tehát lehet egy Paris ábrázolás - Matisse Hátakt-szobrát juttaja a néző eszébe. Az Éden Perlrott neós korszakának egyik legfontosabb darabja. Elképzelhető, hogy az Éden és a Fiúakt egy nagyobb, két vagy három részből álló mű darabja, de

erre egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték. Ugyancsak feltételezésen alapul, hiszen képi azonosításra nincs lehetőségünk, az az adat, hogy a mű szerepelt az 1908-as Salon dAutomne-on {Étude, Tanulmány, kát. 1641),37 a MIÉNK második kiállításán 1909-ben (Tanulmány, kát. 172.),38 és a Bölöni György által szervezett 1909-es aradi kiállításon.39 Minderre részben a kép kiváltotta sajtóvisszhangok nyomán következtethetünk. Bölöni György máig érvényes megállapításait kivéve a reakciók zömében negatívak voltak. Bölöni sorai azonban a Matisse-iskolában zajló alkotói folyamat pontos ismeretéről és megértéséről tanúskodtak: „Az új magyar festők csapatának van egy embere (Perlrott Csaba Vilmos), ki sokakban halálos ellenszenvet ébreszt képe - elíziumi kertje - és saját becses személye iránt. Izgató vörös színei, feszülő zöldjei, kirobbanó sárgái szemet szúrnak, pedig a művészet szabadságahogy nagyon prózaiasan beszéljünk - meg sem engedi, hogy ilyeneken fennakadjunk.

A képe pedig pogány egészséges fejezet az emberi életből, friss, üde, és olyan általános emberi érzéseket ad, olyan monumentális masszáját hozza mozgásba szenzációinknak, hogy igazán antik márványszobrok azok, amelyek ilyenformán nyúlnak hozzánk.’’40