Basics Beatrix - Dománszky Gabriella (szerk.): Szenvendély és ráció. Perlrott Csaba Vilmos 1880 - 1955 - MűvészetMalom kiadványai 9. (Szentendre, 2015)

Boros Judit: Szabad, független utazó a modern festészet hazai és nemzetközi vándorútjain

E szavakkal jellemezte tanulmánya utolsó bekezdésében Sümegi György a kecskeméti művésztelepen töltött évek után az önkéntes emigrációt választó Perlrott Csaba Vilmost. Igaz, Sümegi még a „magányos” jelzőt is hozzátette a szabadhoz és függetlenhez, nem ok nélkül: Perlrott bizonyos értelemben valóban magányos volt. Ha csatlakozott is időnként egyik vagy másik művészcsoporthoz, szervezethez, mint 1924-ben a Képzőművészek Új Társaságához, ahol egyike volt az alapító tagoknak, megmaradt a művészeti élet perifériáján. Jelenlétét a kiállításokon való részvételre korlátozta, ami ugyanakkor a legfontosabb tartalmi összetevője volt e társulatok működésének, vezetői pozíciókra soha nem vágyott, belharcokban nem vett részt, ideológiákat nem gyártott. Ugyanakkor számos barátja volt Magyarországon és külföldön egyaránt, nagyon jó barátai is, mint Kmetty János, akihez az 1910-es évek elejétől haláláig a szakmai összetartozás szálai fűzték, vagy Gráber Margit, akivel 1919 végén összeházasodtak, együtt mentek el Magyarországról, együtt jöttek vissza, és annak ellenére, hogy 1929-ben elváltak, életük végéig barátok maradtak.

A kecskeméti művésztelep első korszaka 1919-ben véget ért. Decemberben Perlrotték elhagyták a várost, hajóval mentek Bécsbe, remélve, hogy egy időre ott maradhatnak.' Bécs tűnt a legjobb választásnak, közel volt, oda emigrált Kassák és köre is, és maga a város is egy kozmopolita, szabad művészeti központ hírében állt. Perlrotték mégis arra kényszerültek, hogy tovább menjenek Lőcsére, illetve fel a Tátrába, a festő beteg tüdejét gyógyíttatni. Lőcse középkori utcái, szobrokkal teli gótikus templomai visszavezették Perlrottot a tízes évek elejéhez, az El Greco hatás nyomán már kipróbált kubizáló látásmódhoz. Stílusválasztásában az is szerepet játszhatott, hogy noha Louis Vauxcelles már 1918-ban a

BOROS JUDIT: SZABAD, FÜGGETLEN UTAZÓ A MODERN FESTÉSZET HAZAI ÉS NEMZETKÖZI VÁNDORÚTJAIN