Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
lítení, emellett más forrás is rendelkezésre állt a műalkotás megszületéséhez. A művész bevallása szerint az ez irányban való gondolkodását Giotto, Pisanello freskóinak hátterében feltűnő városrészletek indították el, amelyeknek a klasszikus perspektivikus ábrázolást még nem alkalmazó rajzai nem a látszat, hanem a megszerzett ismeretek alapján készültek. Ennek analógiájára Hajdú saját festményét, mint egy síkban kiterített motívumot fogta fel, amelynek világos-sárga, rózsaszínes-lilás, szürke színvilága a képmezők rendszere szerint alakult. A festmény faktúrájában nemcsak az idő múlását, a freskók időkoptatott hangulatát idézte fel, hanem a spaklival felvitt festék fokozatos visszadolgozásával nyert összetett és komplexebb hatású festői felületen a művész aktív tevékenységének a nyomai is megmaradtak. A néző ezáltal nemcsak egy szerkesztett, hanem egy rendkívül gazdag árnyalatú kompozícióval szembesül, amelynek élvezete aktív szemlélődést igényel, és a harmóniát sugalló összhatásban a művész keze-nyomát követő mozgás érzete is megmarad. Az 1990-es évek második felében számos, hasonló elven alapult műalkotás született, mint például a Könnyű napom (1999) című, amelynek mind a két nagyobb, és mind a két kisebb elemén, a keretre feszített vászonszélek feketére festett vonalai a kompozíció részévé váltak. Az emlékek geometriája - Láthatatlan fény Aki a természethez közeli létformában él, és állandóan a tengeren van, annak a horizontvonal az egyik legalapvetőbb tájékozódási fogódzót nyújtja. Valószínűleg ilyenkor nem gondolkodik el azon, hogy a horizontot csak a szeme látja, és fizikailag nem éri el soha. Ugyanígy az egyes csillagok közötti vonalakat is csak képzeletben húzza meg, amikor a csillagképeket összeolvassa. A természetben lélegző ember számára a horizont és a csillagkép nemcsak vonalképlet, hanem vonalélmény. Horizontvonalként fogja fel az egyenest, és mindent ehhez viszonyít, az ég, ami fölötte van, és minden egyéb, ami alatta van. A vonal nem absztrakt fogalom számára, hanem a létezéséhez tartozó élmény. Nem sokkal azelőtt, hogy Hajdú László festményei egyre jobban kezdtek valóságosan is a térbe
