Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
is példaképként állította Barcsay Jenő konstruktív, szerkezetes stílusát. Ezzel szemben Domanovszky Endrénél a rajz teljes mértékben háttérbe szorult és három éven keresztül csak színvázlatokat készíttetett. Hajdú László két évig járt Barcsay Jenő anatómia óráira is, és ezekben az években a mesterrel való kapcsolata egyelőre nem jelentett mást, mint egyszerű tanár-diák viszonyt. A Barcsay iránti tisztelet az egész főiskolán, tanárok és növendékek között, egyaránt érezhető volt, és az 1957-es Nemzeti Szalonbeli kiállítása eseményszámba ment. A hozzáfűződő emlékek között fennmaradt, hogy egyszer csontváz után medencecsontot kellett rajzolni, és Barcsay, látva Hajdú László kompozícióját, a táblára is felrajzoltatta vele a motívumot, és az elkészült vázlattal rendkívül elégedett volt. Hatodévben diplomamunkaként egy freskót kellett készíteni, amelynek témájául Hajdú László nem mindennapi témát választott: műve egy huszonéves fiatal lány boncolása után a körülötte álló orvosok disputáját ábrázolta. A feladat értelmében, az Epreskertben a hatodévre kapott műteremben a 15 négyzetméteres nagyságú kartont előrajzolta, majd annak egy részletét kellett freskótechnikával felfestenie egy erre a célra felhúzott téglafalra. A figurák elrendezése és színfoltjai egyértelműen Domanovszky hatását tükrözték. A főiskolán a kiválás Kádár György osztályából, és a grafikai tevékenységet háttérbe szorító Domanovszky Endre osztályába való kerülés, csak rövid ideig tartó elégedettséget hozott, mert egyre jobban hiányzott Hajdú László számára a rajzot jelentő biztonság, ami a festményeknek is szerkezetet és rendezettséget biztosított. Hosszú évekbe telt egyensúlyba hoznia a rajz konstruktív, szerkezeti részét a festői értékekkel. A főiskolai stúdiumok alatt kedvenc időtöltésévé vált a könnyűbúvárkodás és a vitorlázás. Annak ellenére, hogy gyermekkorában még Léván, az életét mentve húzták ki a közeli patakból, különös erővel kezdett vonzódni a vízhez és a víz alatti világhoz. Számos, vízhez kötődő élményt szerzett először a Velenceitavon, vitorlázás közben, majd barátaival létrehoztak egy könnyűbúvár csapatot, és rendszeresen jártak merülni nemcsak kedvenc időtöltésből, hanem barlangkutatások alkalmával, ott ahol már nélkülözhetetlennek tűnt a speciális segítség a továbbjutásban. Mindezek alatt néha életveszélyes helyzetekbe került, sőt saját maga is előidézett egy-két kockázatos pil10
