Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
lanatot. A lét és nem-lét határának kísértése, eljutni valami véges határig, ahonnan még éppen vissza lehet térni, számos veszélyhelyzet vállalását eredményezte. Tájszerű absztrakt A főiskola befejezése után 1963-ban, a diploma helyett végbizonyítvánnyal a kezében nehezen indult el a fiatal festő pályája. Kényszerűségből rajztanári állást vállalt a Városmajori Általános Iskolában, de egy hét késéssel megjelenve a harmadik tanévkezdés után, a számonkérést követően saját maga döntött úgy, hogy befejezi ezt a kenyérkereseti formát, ami ráadásul az elmélyült alkotómunkát is akadályozta. Talán ez a határozott irányváltás játszott közre, hogy ezután a magánéletében sorra követték egymást az események. Még 1964- ben, az akkori NSZK-ban élő nagymama meghívására nyugatra utazhatott, és ekkor ismerkedett meg a modern és a kortárs művészettel - többek között - a bázeli, müncheni, stuttgarti múzeumokban és gyűjteményekben, 1965-ben pedig barátjával az Adriai-tengerhez utazott, ahová egy saját maguk által barkácsolt, vitorlázásra alkalmassá alakított lélekvesztővel érkeztek meg. A tervezettnél később indulhattak csak vissza, és valójában ez okozta, hogy az említett tanév elejéről lemaradt, és állását is felmondta. A félretett pénzéből egy éven keresztül saját műteremben dolgozhatott a Kecskeméti Művésztelepen, ahol megismerkedett Czakó Margittal, akivel egy év után házasságot kötöttek. A Fiatal Képzőművészek Stúdiójának tagja lett, és 1966-ban megnyerte a hároméves Derkovits-díjat. 1969-ben pedig műtermet kapott az újonnan átadott Kálvária úti Új Művésztelepen, Szentendrén. Feleségével és az akkor alig egy éves elsőszülött gyermekével, Beátával, a tizenkét művész, művészcsalád közül elsőként költözött be a műtermi lakásba. A kolónia első éveinek baráti, családias környezetéből fakadóan, egy évvel később, 1970-ben, mint a művésztelep első újszülöttjét ünnepelték második gyermekének, Gábornak a jövetelét. Szentendrén, a város észak-déli tengelyében fekvő Bogdányi út végén már működött egy művésztelep. Történeti múltját az adta, hogy a Képzőművészeti Főiskola 1921-es Lyka Károlyféle reformoktatásában résztvevő Réti István növendékei alapították 1926-ban, és az évtizedek során számos, jelentős művészt vonzott ide. Az első vendégek közé tartozott a Rudnaytanítvány Barcsay Jenő, akinek jelenléte a városban 1929-től datálható, és művészetének szellemi öröksége ma is meghatározó az egymást követő művészgenerációk számára. A város távolabbi, nyugati részén, az akkori nevén Felszabadulás úti lakótelep közelében felépült Új Művésztelepre, így különböztetve meg az előbb említett és korábbi alapítású festőkolóniától, az ország legkülönbözőbb részeiből érkeztek, festőkön kívül szobrászok és iparművészek is. Mindenki fiatalon vette birtokba a neki kiutalt, az akkor még si vár környezettel körülvett műteremépületeket.
