Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)

Monográfia

1953-ban, amikor a püspöki palotába visszatérhettek az egykor kilakoltatott apácák, a székesfehérvári egyházmegye püspökével, Shvoy Lajossal együtt, akkor a családnak érthető okokból másik lakásba kellett költöznie. Két év múlva pedig az agárdi nyaralót is visszakapták.

Hajdú László negyedikes gimnazista volt az 1956-os forradalom kitörésének idején. Barátjával, Tóth Bélával elsőként léptek be a Székesfehérváron toborzott nemzetőrök közé, emellett a gimnáziumban az egyik tanáruk által szervezett forradalmi gárdához is csatlakoztak. A november 3-ról 4-re virradó hajnalban megszólaló lövések, a puskaropogás, a templomtoronyból meglesett drámai esemény, a Fő térre beforduló orosz tank, és az előtte átszaladó fiút lekaszáló gépfegyver fenyegető valósága, visszarettentette a fiatalokat. Elrejtették a fegyvereket, és Hajdú barátjával elindult Bécs felé. Ez az első elhatározás azonban nem bizonyult tartósnak, mert nem sokkal később visszafordultak.

Könnyűbúvárkodás és a főiskolai évek

Az 1956-os forradalom néhány napig tartó lelkesültsége a székesfehérvári ifjakat is tenni vágyásra ösztönözte, szerencsés módon azonban az azt követő megtorlás elkerülte őket. Nagy szerepe volt a Képzőművészeti Főiskolának is abban, hogy az odakerülő diákok bizonyos védettséget élveztek, ami azzal járt együtt, hogy az intézmény falai között politikáról egyáltalán nem eshetett szó, és a modern művészetről is alig kaptak információt.

Hajdú László, a gimnázium befejezése után, 1957-ben felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára, ahová rögtön, az első próbálkozás után felvették. A kéthetes felvételin először portrét, majd a továbbjutóknak aktot kellett rajzolni. Amíg a többiek egy-egy portré megrajzolásával több napon át foglalkoztak, addig Hajdú a hét minden napján készített egyet. A tanárok közül Kádár György többször is megállt az ösztönös, vidéki növendék expresszív indulatú képei mögött. A felvételizők egyharmadával Hajdú László is sikeresen megkezdhette a második hetet, és ez alatt eltúlzott idomú, plasztikus aktrajzokat készített, amelyekhez az erős izomzatú, markáns arcvonásokkal rendelkező Károly bácsi állt modellt, aki nemcsak Barcsay Jenő Művészeti anatómiájának, hanem számos, akkor keletkezett monumentális jellegű kép létrejöttéhez is hozzájárult.

Az 1949 óta a Képzőművészeti Főiskolán tanító Kádár György rögtön felvette a fiatal Hajdút az akkor indult grafikai osztályába. Az évfolyamtársak közé tartozott - többek között - Rékassy Csaba, Killer Marcella, Novák Henrik, Sulyok Gabriella, Molnár Gabriella, majd egy évvel később Gruber Béla. A harmadév végi vizsgakiállításon az 1956 óta a rektori tisztséget betöltő Domanovszky Endre, új osztályt szervezett, és Hajdút is kiválasztotta. Kádár Györgynél a sok tanulmányfej- és aktrajz rendkívül intenzíven megalapozta a rajztudást. Nemcsak növendékei, hanem Kádár saját maga számára

9