Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
is lejártak, és összebarátkoztak az egykori házukban üdülő lakókkal. Valahol itt kezdődött az akkor már kamaszkorát élő Hajdú László rajzolás iránti érdeklődése, mert az üdülővendégek között megismerkedett egy huszonéves, pesti rajzszakkörbe járó lánnyal, akivel alkalmanként együtt rajzoltak. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy Székesfehérváron az iskolai időszak alatt rajziskolába járjon, és így iratkozott be Áron Nagy Lajos rajzszakkörébe, aki megismertette diákjaival a modern festészetet. Az általános iskolában egy, a gimnáziumban pedig négy éven keresztül volt az osztályfőnöke, Láng Hugó, aki emberségre és tisztességre tanította növendékeit, és nem gondolta volna, hogy egykori, matematikából kevésbé jeleskedő tanítványa, valamikor az euklideszi és a Bolyaiféle geometriát fogja tanulmányozni. Hajdú László a rajzszakkörben ismerkedett össze a barátaivá vált, a hozzá hasonló gondolkodású Jeli Ferenccel, a későbbi filmrendezővel, és Kurucz Tiborral, aki Bécsben Kokoschka tanítványa lett. A képzőművészeti alkotómunka kezdte kitölteni mindennapjait, mert a rajzszakkör mellett, az iskola után rendszeresen kijárt a város szélére akvarelleket készíteni. Témái egyszerűek voltak: jegenyefa, kicsi ház tehenekkel, tájkép horizonttal. A politikai események újra közvetlenül érintették a családot. Sztálin halálának és az első Nagy Imre-kormány megalakulásának évében, Scheide Gertrud német származására, menekülnie kellett. Miután összeomlott a front, egy osztrák kisfaluból fordultak vissza egy stráfkocsival és kilenc kószáló, majd befogott lóval. Három héten keresztül utaztak az Alpokon keresztül, végül Lévára csak egy lóval érkeztek meg, a legtöbb elpusztult a hosszú út alatt. A két gyermeket, Lászlót és kishúgát, a nagymama vette magához, miután a két szülőt, visszatérésükkor azonnal letartóztatták és kényszermunkára vitték. Csak a magyar-német lakosságcsere-egyezmény következtében térhettek vissza a szülők, és végül 1948-ban az egész családot áttelepítették a Székesfehérvár melletti Bakonysárkányba, ahol a templom melletti kis parasztházat kapták meg a Léván hagyott házért és kertért cserébe. Nem egészen egy év elteltével Székesfehérvárra költöztek. Az üresen maradt püspöki palota sarkán lévő üzlethelyiséget és a fölötte található három szobát a családfő kibérelhette. Az újrakezdett fényképész-vállalkozás megint beindult, többek között annak következtében, hogy az orosz katonák odajártak igazolványképet készíttetni. Az édesapa az üzlet bevételéből vehette meg a Velence-tó melletti, mind a mai napig szeretettel gondozott kis telket, amelyen - többnyire a legegyszerűbb, talált anyagok felhasználásával - egy nyaralónak szánt kisebb épületet épített. Ilyen volt a szigetelőanyagnak szánt kátránypapír is, amit a szomszédok tyúkólairól vásárolt. 1953-ban azonban kátránypapírral együtt ezt a házat is államosították, és a Tudományos Akadémia üdülője lett. A család tulajdonában maradt a dupla-parti telek üres része, ahová nyaranta továbbra
