Bodonyi Emőke: Hajdú László. Helyzetek és Érzetek. 2015. máricus 22 - május 24. MűvészetiMalom, Szentendre - MűvészetMalom kiadványai 8. (Szentendre, 2015)
Monográfia
nak oka van. Képei szemlélésekor olyan optikát kell használni, amely nemcsak a háromszöget és a vonalat, hanem a teret Is érzékeli. Művészetének megértéséhez - egy kis kitekintéssel a korai tájszerű absztrakt művekre - a Torony sorozattói a munkásság egyik főművén, a Láthatatlan fényen keresztül a Domus Homo vagy a strukturális monokróm képekig ívelő utat kell bejárni. Hiszen nem egyszerűen kifejezés- és stílusváltás történt, hanem a képről alkotott fogalom is átalakult, és ebben első olvasásra talán meglepőnek hat, de a tájfogalommal is foglalkozni kell. Hajdú László mindig hangsúlyozta, hogy mennyire meghatározó számára a természet, és ennek talán sokkal nagyobb jelentősége van festészetének kialakulásában, mint ahogy gondolnánk, hiszen a nonfiguratív festményein a végtelenbe vesző horizontélmény mindvégig jelen van a vízszintes tagoló vonalakban, amelyek a csatlakozó függőleges és diagonális osztásokkal egyúttal a szerkezetes rendezettséget is biztosítják. Ha van témája Hajdú képeinek, az röviden összefoglalható a kozmikus tér megjelenítésével. Szembe kell néznünk ennek üzenetével is, mert a véges és a végtelen érzete úgy formálódik festményein keresztül, hogy annak az emberi létre vonatkoztatott értelmezése és átélése filozofikus mélységeket nyit meg. Lévától Székesfehérvárig - egy kis magyar családtörténet A regénybe illő családtörténet jelen keretek közötti vázlatos áttekintését elsősorban az indokolja, hogy ezen keresztül érthetővé váljon Hajdú László kötődése Lévához, Székesfehérvárhoz és a Velencei-tóhoz. Szülővárosa, Léva mellett a gyermekkor másik meghatározó helyszínének Székesfehérvárt tartja, a Velencei-tó pedig egy olyan, a természethez közeli életforma kialakulásához vezetett, amely festészetének kibontakozásában jelentős szerepet játszott. A Hajdú-família történetét közvetlenül át- és átszőtte Magyarország 20. századi többfejezetes történelme. Erdély és Felvidék vissza-, majd elcsatolása, a háborús menekülés, a kitelepítés, az államosítás - csak néhány példát kiragadva - közelről érintette a családot. A Marosvásárhelyen élő, fényképészként dolgozó apai nagyapa az első világháborúban elesett, és fotóműterme is odaveszett. A nagymama második házassága révén költözött a család a Selmecbányához közeli, a Garam völgyében fekvő Lévára, ahol Hajdú László megszületett 1938-ban. Nemcsak Felvidék, hanem Erdély visszacsatolását is örömmel fogadták, és mindkét helyen szemtanúi voltak a díszmagyarban fogadott magyar hadsereg bevonulásának. Hajdú László édesapja, Hajdú Sándor, követve a hagyományt, fényképészként dolgozott; a Fényképész Műhely és Fotócikk kereskedés cégére a szakmáját elhivatottan művelő szakember művészfotóit hirdette. A jól működő vállalkozást a második világháború vége egy-kettőre ellehetetlenítette, mert a családnak, tekintettel az édesanya,
