Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Bodonyi Emőke: Czóbel akvarelljei és grafikái
Gombosi végül arra a megállapításra jut, hogy „Czóbel Béla a festői rajzolás igazi mestere. Korábbi rajzainak még inkább lineáris jellegéhez képest későbbi technikája rendkívül bonyolulttá válik, amelyben a lágy anyagok festői nüanszhatása és a széles összefoglaló kontúrok összjátéka viszi a főszerepet. Leányarcképe, de talán még jobban Virágcsendélete a rajzi kifejezés elemi értékeinek legmélyebb kiaknázását célozza. De megmunkálásának a felhasznált rajzi eszközök gazdagsága és texturális szövevényessége folytán ezek a rajzok festményértéket érnek el.”57 Gombosi szerint Czóbel grafikáit a festői mellett a texturális jelzővel is jellemezni kell, Egry József mellett Czóbelt tartja ennek a legkiválóbb képviselőjének. Ez nemcsak a képfelület kidolgozására és a kompozíció felépítésére, hanem a látott világhoz, annak részeihez való viszonyra is utal.58 Egy 1925 körül keletkezett sötét tónusú Férfi arcképen is érezhető a technikai igényesség változása: az egész képfelületét birtokba veszi a szén és kréta satírozott, vonalas hálója, amelyből komoran bukkan elő a világosabb részekkel tagolt portré (178. kép). Ehhez képest a czóbeli rajzi kifejezés elmozdul a lírai ábrázolás felé. Ott is, ahol akaratosabb, keményebb a vonalas felület, Czóbel azt is bevonja a festészetére jellemző párássággal, a kusza, vékony vonalas rajzok összhatása szintén lírai hangulatot kelt, mint ahogyan a lágyan odavetett és néhol a vonal határaiból kifutó ceruzavonásokkal ábrázolt finom női portréi. 57 Gombosi i.m. o.n.(5). 58 Majoros Valéria: Gombosi György nézetei a rajzművészetröl, kézírásos hagyatéka alapján. Ars Hungarica, 1982 / 2. Különnyomat, 221. CZÓBEL AKVARELLJEI ÉS GRAFIKÁI 123 192. CZÓBEL BÉLA: IFJÚSÁG, 1930. LAPPANG 193. Czóbel Béla: Térdelő akt, 1940-50-es évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum 194. Czóbel Béla: Fejét támasztó fekvő nőalak, 1940-ES évek. Szentendre, Ferenczy Múzeum
