Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Bodonyi Emőke: Czóbel akvarelljei és grafikái
177. CZÓBEL BÉLA: FlÚ ARCKÉP (HÁTOLDALÁN: FlÚ ARCKÉP), 1923. Budapest, Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria 178. Czóbel Béla: Férfi arckép (hátoldalán: akvarell csendélet), 1920-as évek. Budapest, Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria Itt kell kitérni annak bővebb kifejtésére, hogy az akvarell és az azzal rokon technikák valójában hol helyezhetők el a czóbeli életműben? Genthon István korábban említett megállapítását, miszerint az akvarellek minden szempontból, méretben és felfogásban is, egyenrangúak olajképeivel, alátámasztják az előbb felsorolt képek. Czóbel ezeket is festmény értékű műként kezelte, csak az anyag és a technika által nyújtott kidolgozási lehetőségek voltak mások, és ugyanolyan komoly munkával látott hozzá egy akvarell, mint egy olajkép megfestéséhez. Többnyire Kállai sem foglalkozott azzal, hogy milyen technikával készült képet elemez, bár az ő figyelmét elsősorban az olajfestmények kötötték le, de egy berlini utcát ábrázoló akvarellt külön kiemelt, elsősorban a nagyvárosi élet lüktetésétől távol maradó felfogása miatt.33 Még a németországi periódusból származik az az utcaképből álló mütárgycsoport, amely világos színei mellett az egyéb anyagok, tempera, pasztell, szén együttes alkalmazásával ér el teltebb hatást (158., 159. kép). Az olajfestmények kompozíciós felépítésével rokon, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött párizsi utcakép, amely technikája révén kelt áttetszőbb hatásta súlyosabb jellegű olajfestmények mellett (160. kép). A kifejezés lágyabb jellegére figyelt fel Czóbel képeivel kapcsolatban Kállai Ernő is 1936-ban, a Fránkel Szalon egy vízfestményekből álló csoportkiállításának katalógusában: „Az új képírás lazán öltött teret, és plasztikát egybekeverő színfoltjai ezzel szemben mindenekelőtt a festő alanyi fölbuzdulását éreztetik.34 Kétségkívül a czóbeli rajzmüvészetben a nagyméretű akvarellek mellett az egyik legérdekesebb mütárgycsoportot a húszas évek első felére datálható, a berlini időszakhoz tartozó litográfiák és az ezekkel párhuzamosan készített rézkarcok alkotják. Ezek az elmúlt években nagyobb publicitást kaptak a Németországban alkotó művészek munkásságának feldolgozása révén.35 Czóbel híres német expresszionista művészekkel került kapcsolatba, nemcsak a párizsi fauve-korszaka során, hanem a berlini időszak alatt is az európai művészet élvonalához tartozott. 33 Kállai lelkesen említ egy berlini utcaképet, melyet Czóbel már az 1924-es Belvedere kiállításon bemutatott: „Van Czóbelnek egy akvarellje, melyet a Hochbahn egyik legforgalmasabb, technikai építkezések és konstrukciók dolgában legnagyszerűbb szakaszáról festett. Akár falusi estét is ábrázolhatna, olyan mélységes tónusokba burkolódzó csönd és a formáknak olyan vegetációszerüen ágas-bogas sűrűje jellemzi ezt a képet. Sem a téruralás egzakt mérnöki fegyelme, sem az üzem dübörgő hatalma nem fogott rajta.” Kállai: Új magyar piktúra. i. m. 122. 34 Aba-Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Czóbel Béla, Kmetty János stb. vízfestményeinek kiállítása. Fránkel Szalon, Bp., 1936. szeptember 6.-szeptember 28. Czóbel két kompozíciót állított ki Viskó és Tájkép címmel. 35 Bajkay Éva: Tendenciák és kötődések a németországi magyar grafikában. In: A magyar grafika külföldön. Németország 1919-1933. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1982. 9. Bajkay Éva: Die Schaffenden / Az alkotók. In: Modern magyar litográfia: 1890-1930. Miskolci Galéria, 1998.137-139. CZÓBEL AKVARELLJEI ÉS GRAFIKÁI 117
