Barki Gergely - Bodonyi Emőke: Czóbel. Egy francia magyar - MűvészetMalom kiadványai 5. (Szentendre, 2014)
Bodonyi Emőke: Czóbel akvarelljei és grafikái
1 Genthon István: Czóbel, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1961.10. 2 Gombosi György: Új magyar rajzművészet Rippl-Rónaítól a Nyolcakig. Erasmus, Budapest, 1945., Pataky Dénes: A magyar rajzművészet. Budapest, 1960., Szabó Júlia: Magyar rajzmüvészet 1890-1919. Corvina, Budapest, 1969. 3 Bárki Gergely: Párizstól a Paradicsomig. Utazása magyar Vadak aktjai körül. In: Magyar Vadak Párizstól Nagybányáig 1904-1914. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában 2006. március 21 - 2006. július 30. Az Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2006/1. 145-158., Die Acht - Der Akt. Kiállítás a bécsi Collegium Hungaricumban 2012. szeptember 27 - 2012. december14., Katalógus Rockenbauer Zoltán és Bárki Gergely tanulmányaival. 4 Ámos Imre napló, vázlatkönyvek, levelezőlapok (közreadja: Egri Mária, szerkesztette: Kőbányai János). Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2003. 41. Annak oka, hogy piktúrájával ellentétben mégis kevesebb elemző írás jelent meg rajzművészetéről, egészen egyszerűen azzal magyarázható, hogy Czóbel festői világa, vérbeli kolorista festészete ösztönösen nagyobb érdeklődést kapott, ami a műfajok megítélésekor nem jelentett alsó- és felsőbbrendű besorolást, sem annak a régi felfogásnak a továbbélését, miszerint a rajz a festészet szolgálóleánya. Genthon István nem is tartja indokoltnak megkülönböztetni Czóbel esetében a festő és a grafikus megnevezést: „Czóbel lexikoni értelemben nem »festő és grafikus«. Rajzai és akvarelljei nemcsak méretben egyenrangúak olajképeivel, de igényben is. Csak a technika cserél köntöst, különben semmi sem változott.”1 A művészről szóló önálló írások mellett az olyan összefoglaló jellegű, a huszadik századi magyar rajzmüvészettel foglalkozó írások, mint Gombosi György, Pataky Dénes, Szabó Júlia kötetei részletesebben tárgyalják Czóbel grafikai munkásságát, ezekben az áttekintésekben kitüntetett jelentőséget tulajdonítanak neki.2 Az elmúlt évek során pedig egy-egy részterület feldolgozása, a magyar Vadak, majd a Nyolcak aktrajzainak és portréinak elemzése során kerültek Czóbel rajzai, akvarelljei újra előtérbe.3 Czóbel egész alkotói pályája során nemcsak mennyiségben, de minőségben is komoly grafikai lapokat adott ki a keze közül. Ezek között egyaránt található szénnel, ceruzával, tussal, vörös vagy barna krétával, sőt filctollal is készült egyedi grafikák, festői hatású, változatos méretű akvarellek és pasztellek, valamint figyelemreméltó sokszorosított nyomatok: litográfiák, rézkarcok vagy hidegtű-alkotások. Czóbel még ahhoz a művészgenerációhoz tartozott, amelynek tagjai számára a rajzolás napi alaptevékenység volt. Ámos Imre naplójában ezzel kapcsolatosan a következőket jegyezte fel: „Tegnap fent voltunk krokizni Színnél. Ott volt Csaba (Perlrott), Kmetty, Kelemen és váratlanul eljött Czóbel is. Nemigen megy a munka. Furcsák ezek az idősebb festők, köztük Czóbel, egyik legjobb nagy festőnk, olyan szorgalommal, komoly nekifekvéssel rajzoltak, satíroztak, radíroztak, hogy csak bámultunk. Meggondolkodtatja az embert, úgy látszik, minél öregebb az ember, annál inkább szükségét érzi a stúdiumnak. Biztosan így lesz velünk is.”4 Arra, hogy ezek valóban „csak stúdiumok”, vagy sokkal inkább önálló értékű grafikai lapok voltak, és maga a művész hogyan is vélekedett rajzairól, többféle módon világíthatunk rá. Czóbel gyakran jelentkezett rajzokkal a nyilvánosság előtt, sokszor szerepeltek a legkülönbözőbb kiállításokon a festmények mellett grafikai jellegű munkái, sőt az első elismerést, a Julian Akadémia díját egy ott készült, nemrégiben fellelt ülő férfi aktmodellt ábrázoló rajzáért kapta (29. kép ).5 Párizsban, azl908-as első önálló kiállításán, Berthe Weill Galériájában a kiállított harminc festmény mellett ugyanennyi grafika szerepelt.6 A budapesti Müvészház 1913-as Nemzetközi Posztimpresszionista kiállításán, ahol „csupán” két rajzot mutatott be, újra díjat nyert.7 Ugyancsak a Művészház 1913-as Zsűri mentes tárlatán a kiállított művei között 4 olajkép, 4 akvarell és 5 rajz, 1914-ben 106 CZÓBEL, EGY FRANCIA MAGYAR 156. Czóbel Béla: Arckép kékben, 1907. Szentendre, Ferenczy Múzeum
