Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Rácz Tibor Ákos: Középkor
Az 1990-es évektől, de különösen a 21. század elejétől új korszak nyílt a régészet történetében, a nagy felületű, megelőző feltárások kora. Talán Budapest és környéke az a régió, ahol a legtöbb infrastrukturális beruházás zajlott le az elmúlt két évtizedben. A nyomvonalas létesítmények, például az МО-s autópálya délkeleti szektora, és a 4-es számú főút Vecsést, Üllőt, Ceglédet és Abonyt elkerülő szakaszai több tucatnyi Árpád-kori lelőhelyet kereszteztek és a kiterjedt felületeken lezajlott feltárások lehetővé tették, hogy többet tudjunk meg a korszak falusias településeiről, azok belső szerkezetéről, az Árpád-kori köznép lakóépítményeiről és életmódjáról. Falufeltárásaink szinte kivétel nélkül lakói által felhagyott, kiürített telepnyomokat dokumentálnak. Ritkán bukkanunk kiemelkedő értéket képviselő leletcsoportra. A házak leletanyaga általában háztartási kerámiából, kevés vas- és bronztárgyból, állatcsontokból tevődik össze. A 10-12. században az edénykészítés háziipari keretek közt folyt. A kora Árpád-kori kerámiaanyag összetételét tekintve túlsúlyban vannak a fazekak, és csak elenyésző számban kerülnek elő egyéb edények, tálak és bográcsok. A korszakra a fazekak rendkívüli formai változatossága jellemző, ami a méret - vagyis az űrtartalom - szabályozatlanságából, a peremformák, valamint a váll és has ívelésének variálásából adódik. A 12. századi edényeket a korábbi időszakhoz képest gondosabban formálják meg, az edénytestek szimmetrikusabbá válnak. A 12. századi kerámia mennyisége összességében nagyobb, mint a 10—11. századra keltezhető edényeké, de ez nem az összetettebb, gazdagabb edény használattal, hanem a települési objektumok számának növekedésével magyarázható. Az Árpád-kor közepétől szaporodnak meg a bográcsok és ezt az edénytípust nagy mennyiségben készítették fehérre égő agyagból is. A 13. századtól az ország központi régiójában, a városias és a falusias településeken egyaránt általánosan ismerték és használták a fehérre égő anyagú kerámiacsoportot. A fehér edények kivétel nélkül kézzel hajtott, lassú korongon, hurkatechnikával készültek. A kerámiacsoport nagy részét a fazekak jelentették, ugyanakkor ekkoriban új, korábban nem használt edénytípusok is megjelentek, mint például a palack, a szilke és a kancsó. Megjelenése után ez az új kerámia szinte azonnal kiszorította a korábban használt vörös, vagy barna edénytípusokat. A fehér kerámia egyes elemei, például a csigavonalas díszítés, vagy a fenékbélyegek a korábbi termékeken is megvoltak, de a nyersanyag és a peremkiképzés egységesülése, a korábbiaknál jobb minőség és a leletek mennyiségi ugrása azt sejteti, hogy egy teljesen új, erősebben szakosodott, fazekassággal foglalkozó társadalmi réteg jelent meg. A régészeti kutatás a korabeli települések életének több aspektusát világíthatja meg, így például a megtelepedés körülményeit, a lakóépítmények változásait, vagy az anyagi kultúra regionális sajátosságait, ám csupán kevés olyan konkrét politikatörténeti esemény akad, amelyet régészeti leletekkel is illusztrálni lehet. A mongol pusztítás közvetett emlékei a sokszor kerámiaedényekben földbe rejtett pénz- és kincsleletek, amelyeket egykori tulajdonosaik már nem tudtak visszaszerezni. Kivételes esetben még a települések elpusztításának kézzelfogható nyomait is dokumentálni lehet. A ceglédi Madarász-halmon egy 11-13. századi település nagyobb részleteit tárták fel. A település kései fázisába tartozó 1344. számú ház lakóterében nem csak a tűzvész nyomait és a hátrahagyott eszközöket (sarlót, ollót, fazekakat) találták meg, hanem két gyermek és az anyjuk csontvázát is, akik hasztalan próbáltak menedéket keresni a nagyméretű sütőkemencében. A tíz-tizenegy éves fiú keze mellett vas ostyasütőt, bordái mellett IV. Béla érmet bontottak ki. A település árkaiban, gödreiben további temetetlen csontvázakra bukkantak. A tápiógyörgyei Ilike parton feltárt, a 13. Késő Árpád-kori háztartás vaseszköz leletek / Iron implements of a late Arpadian age household 60
